Témázunk - A reklámvilág mélységes bugyrai | Keményfedél

Témázunk - A reklámvilág mélységes bugyrai

Visszatért a témázás, és a mai feladat, hogy kitárgyaljuk, mi a jó és a rossz marketing, vagyis bennünket, pl. olvasó embereket, mivel lehet arra buzdítani, hogy vásároljunk, és mivel lehet eltántorítani tőle, de szerintem ez alapból sokkal messzebbről indul ennél.
Nincs rossz marketing, csak sokat látott felhasználó.
Minden reklám célja az, hogy vásárolj, ezzel szerintem sok újdonságot nem mondok. A tehetséges reklámszakemberek elérnek szinte mindenkihez, akihez akarnak, a tehetségtelenek meg csak ahhoz, aki épp arra jár. Szlogeneket alkotnak, amikkel igyekeznek a legtöbb embert bevonzani, legyen az egy szimpla kis könyves reklám, vagy egy Gucci táska, netán egy nagy összegű hitel. Úgy átszövi az életünket, hogy igazán bele se gondolunk, miket is vállalunk fel egy-egy elcsábuláskor, és pont ezért remek táptalaj mindenféle összeesküvés-elméletekhez.
Akinek ugyanis egy jó reklámszlogen a birtokában van (vagyis telik neki remek szakemberekre), vagy egy kiépített brand, amihez már szlogen sem kell, az irányít. Bennünket. Az én elméletem szerint minden egyes reklám, ami képes hozzám szólni, a pénztárcám elleni összeesküvés.:) És akkor még a médiában megjelenő híreket, amik nem a pénztárcámat, hanem a világképemet célozzák, nem is említettem. Maradjunk inkább a biztonságos talajon, a könyvek világában.

Általában jobban szeretjük a lehúzó, negatív posztokat olvasni. Azt mondjuk, a negatív vélemény is egyfajta reklám, sokat nem árthat egy könyvnek, de az az igazság, hogy sokkal szórakoztatóbb ezeket a posztokat olvasni, és eszünkben sincs a marketing oldalát, az esetleges pénzkiesést is számításba venni. Ez egy remek, és csak időnként igaz indok arra az érzésre, amikor végre megtörik a monoton, közhelyes, és unalmas pozitív vélemények sora. Van, ami már annyira beette magát az olvasók fejébe, polcára, hogy pár negatív vélemény nem ronthat rajta, de ehhez az kellett, hogy a hangos többség már jó előre pozitív legyen. (Ez mondjuk még eddig egyetlen kiadót sem gátolt benne, hogy jól megsértődjön, ha valakinek nem tetszik valami, mármint ha egyébként is hajlamos a sértődésre.)
Régebben elterjedt az az elmélet (bár valszeg ez nem csak elmélet), hogy az amerikai könyves piacnak van jópár jelentős bloggere, akik már elérték azt az olvasóiknál, hogy elég, ha csak egy fél mondatban megemlítik, hogy lesz egy könyv, amitől ők már odáig meg vissza vannak, és mindenki rohan megvenni. Így jutott többek között a bestsellerlista élére pl. Meyer a Twilight-sorozattal. Nyilván a netes bloggerek véleménye, érdeklődése csak egy aprócska szelete volt a reklámkampánynak, de odakint ezért vannak a profi ügynökök jól megfizetve: tisztában vannak vele, hol érdemes hirdetni, kinek kell promo anyagot küldeni, és minden mással, amivel sikerre lehet juttatni egy írót. Hogy mennyire jó a könyv, és mennyire nem, arról lehet vitatkozni, ez sok mindentől függ, marketing szempontjából viszont abszolút dicséretesen teljesített, még itt nálunk is. Értékétől függetlenül jó helyeken jelent meg, jó időkben, és az írónő elérte a célját: meggazdagodott, és olyan alapmű lett a sorozatából, ami évtizedek múlva is viszonyítási pont lesz, akár a pozitívumok, akár a negatívumok miatt fogják elővenni.

Nem igazán vagyok otthon marketingben, nem tudom, milyen fajtái vannak, (viszont pont ezért remekül tudok velük kapcsolatban konteózni), egy azonban biztos: ha engem megszólít, az nem egy rosszul összerakott dolog. Most nagy lesz az arcom, és azt mondom, elég sokat látott felhasználó vagyok ahhoz, hogy nagyon-nagyon megszűrjem azt, amit elém raknak, így mondhatom, tehetség kell hozzá, hogy én kinyissam a pénztárcám.
Persze, nem volt ez mindig így, évekkel ezelőtt még számomra is döbbenetes összegeket költöttem könyvekre. Megérte? Nem.
Nem volt egyszerű ezzel szembesülni, de csak egyszer kell elkezdeni, és megálljt parancsolni a vásárlásnak, és ezzel együtt a reklámok kényszerítő erejének, amik nagyon jól hangzanak, de Hófehérke is marhára örült a csodaszép almának, amíg bele nem harapott...

Minden reklám vásárlásra buzdít, és aki bedől a szlogeneknek és a hangzatos mondatoknak, az rengeteg olyan dolgot is megvesz, amire nincs is igazán szüksége. És akkor nem elég a reklám, de ott vannak az ismerősök, a többi blogger, akik olyan marha jó könyveket olvasnak, hogy én sem maradhatok ki belőle. Akarom az ÉLMÉNYT. Birtokolni akarom a tárgyat, magát a könyvet, mert jó a borítója, mert könyvillata van, mert finom papírra nyomtatták, mert ez egy darab a kedvenc írómból, a kedvenc szereplőmből, egy álom, ami megtestesült.

Élmény. Ezért van minden, nem? Ezért születnek sorra a kényszeresen Martinok és Rowlingok, Riordanok és Dan Brownok magasságába emelt könyvek. Valószínűleg ezek az emberek nem gondolták volna egyszer, hogy olyan egyedit alkotnak, amiket aztán majd felhasználnak ellenük, és az olvasóik ellen. Azt írni ugyanis egy könyvre, hogy olyan, mint a Trónok harca, vagy a Harry Potter, netán Lovecraft, az hazugság. A reklámok hazudnak, ennyire egyszerű. Felkínálják, hogy az élmény, ami feledhetetlen, megismételhető mással is, pedig nem. Martin csak egy van, Potterből sincs több.
Utánozni persze lehet, de aki van olyan tehetséges, hogy hasonlóan feledhetetlen élményt nyújt, az egy újabb, önálló viszonyítási pontot fog alkotni, nem egy újabb Roxfortot. Mert lehet-e újabb Moningot találni, valamit, ami pótolja a Fever világát? Ilyen esetben sokkal jobb reklám, ha a kedvenc írónk szereti valaki más sorozatát. Nekem nagyon tetszik, ahogy pl. Moning és Ward támogatja egymás könyveit azzal, hogy együtt szerepelnek eseményeken. Így azt üzenik, ha szereted az enyém, olvasd őt is (és nem, mégsem fogok soha többet Wardot a kezembe venni.). Ez egy nagyon finom, nagyon óvatos reklám, a hirdetések erősen kényszerítő ereje nélkül, mégis noszogat. Hogy aztán tényleg szeretik-e egymás könyveit, ki tudja. Nem feltétlenül.

Chirovicinek is nagyon jó reklámja volt, még ha nem is a klasszikus értelemben vett reklámozás volt ez.
Adva van egy középszerű könyv. Mondjuk ez így nem igaz, a középszerűtől azért sokkal jobb, de igazából semmi különös. Gyilkosság történt, nosza derítsük ki, miért tették. Aztán majd kiderül az is, ki tette. Aki sok krimit olvasott már, netán kicsit belegondol, hogy működhet ez a való életben, annak egyértelmű, hogy meg kell keresni az indítékot, aztán az majd elvezet a tetteshez. Vannak krimik, amik követik ezt a vonalat, de a legtöbb nem, viszont mivel kikerült a kiadó jóvoltából a netre az író előszava, ez ad egy remek kiinduló pontot, hogy mit is fogok olvasni. Mást ígért, mint az eddig megszokott, valami olyasmit, amire vágyom, de ritkán kaphatom meg. Kell ennél jobb reklámszöveg?
Meg is kajoltam.
A könyv valóban jó volt, csak nem annyira, mint azt ígérte. Nem is tudom, mi a jobb, ha már előre leírom az előítéleteim miatt, vagy utólag csalódom. Az volt a problémám, hogy profilozást vártam, kemény pszichológiát, elvégre valami olyasmit ígért, csak nem tudta teljesíteni, gondolom, a háttértudás némileg hiányos volt. Eseményeket kaptunk agyban való turkálás helyett.
Mi lenne, ha tényleg elfelejtenénk, hogy mi történt az időnek egy bizonyos pontján, és hamis emléket kreálnánk az eseményről? Mi lenne, ha a képzeletünk képes lenne rá, hogy az úgynevezett objektív valóságot átformálja valami mássá, a mi saját, külön bejáratú valóságunkká? 
Nem kizárt, hogy előfordul. A testet/lelket trauma éri, az agy lekapcsol, és átírja a történteket. Hallottunk már ilyenről. Csak a könyv nem erről szólt. Egy szimpla, izgalmas és érdekfeszítő krimi volt (sok-sok hazugsággal, aminek semmi köze az agyi tevékenységhez), semmi több. Vannak még ilyenek a piacon.
Viszont elsőrangú volt, ahogy elhitette velem az előszóval, hogy ez más lesz, mint amit eddig olvashattam.
Azt mondanám, hogy könyvem nem ki tette, hanem miért tette típusú krimi. Mindig is úgy gondoltam, hogy az olvasóknak háromszáz oldal elolvasása után többet kell kapniuk annál, mint hogy kiderüljön, ki ölte meg Tomot, Dicket vagy Harryt, mindegy, milyen kacskaringós és meglepő fordulatok vezettek el odáig. És mindig is úgy gondoltam, hogy egy szerzőnek arra kell törekednie, hogy felderítse a történeteknek azt a bizonyos, hétpecsétes titkokkal övezett mágikus terepét, de ugyanakkor tegye ezt valódi irodalmi vénával.
Ez egy jó reklám. Ebből a szempontból tanítanivaló.
Az más kérdés, hogy a végére érve kicsit értetlenül álltam azelőtt, hogy 30 ország kapott utána két kézzel. Mert tényleg jó, de nincs benne semmi különös, amitől emberek tömegei dobnák el az agyukat.
Viszont már mindegy, a jogok elkeltek, én is megvettem, más is megveszi, olvassuk, élvezzük, egyszóval senki nem járt rosszul, az író meg főleg nem, csak ne lenne ott az az enyhe csalódás, amikor eszembe jut a könyv. Óvatosan kell bánni az ígérgetéssel, mert ha eleve elvárja, hogy az olvasó már akkor igényeket támasszon, mielőtt kézbe veszi a könyvet, azt nem árt beteljesíteni is.

Régen rengeteg hírlevére feliratkoztam (mivel a metrózás nem része az életemnek), csak hogy minél hamarabb értesüljek akciókról, megjelenésekről. Aztán eljutottam odáig, hogy elkezdett idegesíteni ez a rengeteg infó, és leiratkoztam az összesről. Nem akarok tudni mindenről, nem akarok tudni általam soha nem olvasott írókról, hogy melyik kiadó melyik könyvét jelenteti meg. Régen ez csípőből ment. Mondtak egy könyvcímet, mondtam hozzá az írót, vagy fordítva. Hogy kinél jelent meg, az alap volt. Akar a franc ilyeneket tudni, nem érdekel. Pont nemrég olvastam egy bloggernél, hogy csak azért vette meg és olvasta el már nemtom, melyik könyvet, mert mindig az orra elé került, pedig tudta ő, hogy nem kellene. És tényleg nem kellett volna.
Nem mindegy a hírlevél stílusa sem. Vannak a "szakosodott" kiadók, akik ha felnőttekre szakosodtak, azzal olyan nagy baj nem lehet, de ha egy alapvetően 12 éves korosztályt célzó könyvekkel, 12 éves stílusban próbálnak rávenni, hogy valamit vegyek meg (hogy elolvasom-e, az a kiadónak úgyis hótmindegy), az roppant lehangoló
Egyébként komolyan öröm újra rácsodálkozni könyvekre, hogy jé, ez is megjelent? Jé, ez a kiadó még létezik?:) (Jólvan, nem ízléstelenkedek.)

Olvastam már könyvet interjú hatására, és tudom, hogy enélkül az interjú nélkül nem lennék olyan nagy Richard Morgan rajongó, sőt, gyanítom, hogy egyetlen könyvét sem vettem volna kézbe. Kellett ez a darab a személyiségéből, ami az interjúból átjött ahhoz, hogy érdekelni kezdjen, mit is írhat egy olyan fickó, aki azt gondol dolgokról, amiket. (ITT meg ITT meg ITT. ez utóbbinak köszönhetem a könyveit.) Nem tudom, mennyiben inkább érdekesség egy interjú, mint inkább reklám, de bizonyos esetekben az írók önmaguk a könyveik reklámja. Elég csak Gail Carriger finoman fogalmazva is érdekes öltözködési stílusára gondolni, aki mintha a könyveiből lépett volna elő, de mondhattam volna akár Sofi Oksanent is.

Végeredményben engem nagyon nehéz reklámokkal spontán vásárlásra bírni. Amellett, hogy alig veszek bármit is, nagyon megnézem, mit veszek, főleg, mennyiért. Határozott elképzelésem van, mit akarok (legalábbis általában, most épp semmi nem jó, de majd elmúlik), és ha nem fér bele, hát így jártunk. Viszont fenti bloggerrel ellentétben, ha én sokat látok valamit, arra ráunok, és ahelyett, hogy érdekelni kezdene, kerülni fogom. Olyan a hatása rám, mint a nagy hype-ok a sikerkönyveknél. Amikor a csapból is az folyik, és a legtöbb blogger ír róla, akiket olvasok, az nagyon elveszi a kedvem. Kemény meló nekem marketingelni. Legyen figyelemfelkeltő, visszafogott, találja meg a közös pontot bennünk, ami miatt érdekelhet, legyen olyan a látványvilág, ami egyből megragadja a szemem, és megnyertek. És igen, a könyveknél a borító elsődleges fontosságú, de erről már írtam. A témával együtt nyerő páros lehet, ha minden klappol.
Azt hiszem, nekem elég is a jó téma meg a jó borító, ennyivel is megvagyok. És elég, ha csak egyszer hívják fel rá a figyelmem. Persze, ez utóbbi teljesíthetetlen, tudom én azt.


TÖBBIEK

Google+

About Tara Nima

    Blogger Comment
    Facebook Comment

39 komment:

  1. Off. Breaking! Dennis Lehane - Egymásba veszve (november elején jön).

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. igeen, ezt már nagyon várom, Lehane sztem jó lesz ebben. (még ha az előző könyve kicsit gyenge is lett.)

      Törlés
  2. Mindent megteszek érte, hogy ne legyen monoton, közhelyes és unalmas a pozitív véleményem, ha megfogalmazódik. :P Úgyamúgy nyilván olvasok nega posztot - a megírásukra viszont ritkán szánok időt, csak ha nagyon személyesen érint valami. Érdekes ez - a legtöbb felületet elkerüli a szemem, ha reklámról van szó. Olyan képi és hang zaj... szájhagyomány és megkeresések mentén választok. Nagyon ritkán akad be valami...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Zoli, én imádlak benneteket olvasni.:D nálatok tuti nincs közhely, de mondjuk ha már nálatok elolvastam valamit, nem fogok még ugyanarról három másikat is. érted.
      nálam sincs szem előtt túl sok reklám, de ez tényleg csak a blokkolómon meg azon múlik, hogy alig vagyok bármire feliratkozva.

      Törlés
  3. Gyakran már a kiadó neve önmagában elegendő az antireklámhoz.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. bizony, vannak elrettentő példák.

      Törlés
  4. Érdekes (vagy annyira nem is), hogy mennyi a hasonlóság a posztjainkban. :) De vajon akkor a kiadóknak ez miért nem esik le?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. jó kérdés.
      aki érti a dolgát, azt meg kell(elene) fizetni. mivel mindig sírnak, hogy épphogy fenn tudnak maradni, így gyanítom, saját kútfőből oldanak meg sok mindent 8elég csak a minimál borítókra gondolni), és mivel nincs viszonyítási alapjuk, hogy mennyivel lenne jövedelmezőbb megfizetni valakit, így azt gondolják, jól csinálják, mert valami bevétel csak jön nekik.
      hát meg most gondolj bele, egy művelt nép kiadótól, aki kemény farokkal reklámozza a könyvét, mit lehet várni? :D

      Törlés
  5. Jó, hogy a Témázással együtt Te is visszatértél!
    Nagyon jól összeszedted, jó poszt lett. A sok pozitív poszt közt a negatívról egyből beugrott, hogy több kiadónál látom, hogy csak az áradozó recenziókat osztják meg, a (nem lekezelő, bunkó stílusban megírt) negatívabbat nem. Ahogy azt sem, mikor két pozitív jelző közt azért ott van az ellenvélemény is. Pedig felkeltené ugyanúgy a figyelmet, és őszintébbnek hatna a sok "Ez remekmű" között.
    Nagyon jó gondolat, hogy az élményt próbálják újra és újra eladni, ami egyszeri volt, és épp ezért bukik rá a nép. Az egyszer bevált, tegyük futószalagra jelenséget befejezhetnék már. De úgy tűnik, megéri nekik sajnos...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. kezdett hiányozni a blog.:)
      igazából nem tudom, mitől függ, hogy kiteszik-e bárki posztját. ahogy nézem, újabban mintha inkább a magazinos véleményeket preferálnák, a szimpla blogok már nem érdekesek, de lehet, hogy ez is kiadó- meg műfajfüggő.

      Törlés
  6. Na igen, tőlük semmit, ill. semmi jobbat. :D
    Hát ez az, amit nehéz megérteni. Ha sosem próbálták, honnan tudják, hogy nem fog bejönni, ha alkalmaznak valakit, aki ért hozzá?

    VálaszTörlés
  7. Érdekesek ezek az előzetes elvárások is, amikből szinte óhatatlanul keserű szájíz lesz. Ilyenkor felmerül bennem a kérdés, hogy tényleg ennyire csak a pénzt számít? Valamivel sikerül reklámozni, ezáltal eladni, a többi nem érdekes?

    Különben egyre inkább hajlok arra, amire te, hogy a lehető legkevesebb könyvet venni, a lehető legkevesebbet tudni. Lehet, hogy lemaradok pár jó könyvről miatta, de sokkal több rosszról vagy közepesről is.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. aha, sztem csak a pénz számít.
      valahol érthető, valahol meg nem, mert azt hiszem, az a rengeteg funkcionális analfabéta nem csak az iskoláknak köszönhető.

      Törlés
  8. Óh, igen annyira ismerős, hogy amit szarrá reklámoznak, az a végén már nekem sem fog kelleni, mert én olyan ember vagyok, aki ha nem olvassa el az első hullámban, akkor nem is fogja a tömeggel együtt. Legyen ez tévésorozat, könyv, vagy éppen zenekarért rajongás. Amikor már mindenki imádja és a csapból folyik akkor megundorodom tőle. A hírlevelekről én is ugyanezekért iratkoztam le, bár azért én figyelem, hogy mi érkezik, de azért mindig vannak meglepetések, mert néhány kiadó képes arra, hogy úgy jelentet meg valamit, hogy arról előzőleg max egy poszt volt valahol az internet bugyrában, én meg lemaradtam róla.

    OFF Billhez: Úh, de várom már az új Lehane-t, de úgy félek, mert Az éjszaka törvénye annyira csalódás volt :(((

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. és a nagy hypok óhatatlanul együtt járnak az agyalásokkal, hogy mi fog majd történni, kit ölnek meg legközelebb, kinek a fia, meg miért született (jellemzően mostanában a GOTtal van tele a net). na, engem ezek se érdekelnek, ez már kívül esik a könyvön.
      olyanok, mint a fanficek, azt se olvastam egyet se.

      én imádok így rátalálni véletlenül könyvekre, főleg, ha azok jók is.

      Törlés
    2. Helló zakkant, hát igen, kilépett a Kenzie-Gennaro világából, ami ugyan nem volt szerencsés, de katasztrófa sem. Mindegy, mert a fickó átkozottul jól ír, engem megvett kilóra.

      Törlés
    3. A GoT-os dolgok canon dolgok azért. Főleg ha Jon származására gondolsz itt te is, ez nem esik kívül a könyvön, csak még nem jött ki könyvben.
      A fanficek engem se érdekelnek, unalom...
      A hype meg taszító néha.

      Bill, gyere hozzám is! :D

      Törlés
    4. hát, én olvastam a könyvet, nekem a származása már az első kötet óta nem kétséges.:D (van egy fél mondat róla a többszáz oldal alatt. de ehhez tényleg olvasni kellett, a sorozat nem elég hozzá.) de nem csak ez, hanem úgy alapvetően a kombinálás. nekem a HP-s agymenések is kimaradtak, nem szeretek ilyenekben részt venni. tz-ben is pont ezért nem szálltam bele pl. a GOT-os kitárgyalásba.

      Törlés
    5. Ja értem. Nem szereted az ilyen kibeszéléseket. Kár. A HP-s agymenések nagyrészt szintén canon, szóval jók, csak azokat már mind ismerem. :D

      Törlés
  9. Pont ezért kerültem a Harry Pottert évekig...Mert a csapból is az folyt. Aztán milyen jól tettem, hogy mégis elolvastam...

    És ezért zavar egyre jobban, hogy egy bizonyos magyar könyvsorozatról csak szuperlatívuszokat olvasok. Tényleg remek...de van benne néhány hiba, amit szerintem az író kiküszöbölhetett volna, ha valaki őszintén leírja.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. én örülök, hogy a legtöbb sorozatra még az őrületek előtt rátaláltam, ha nem így lett volna, kimaradnak az életemből, az tuti.
      melyik magyar sorira gondolsz?

      Törlés
    2. Az Ambrózy báró eseteire.

      Törlés
    3. aha, gondoltam. én nem vagyok hajlandó Böszörményit olvasni, ostobaságokat írt Robert Jackson Bennett könyvéről. :D

      Törlés
    4. Én is csak ezt az egy sorozatát olvastam. Egyszer ugyan megpróbálkoztam a Gergő sorozatával, de csak a 60. oldalig bírtam.

      Törlés
    5. "aha, gondoltam. én nem vagyok hajlandó Böszörményit olvasni, ostobaságokat írt Robert Jackson Bennett könyvéről. :D" Néha jó lenne semmit nem tudni a szerzők megnyilvánulásairól, nem? :) Alice Hoffman meg állítólag durván megsértődött az őt kritizáló értékelésekre... az se szimpi. Jobban szeretem, ha a szerzőről viszonylag keveset tudok (nem érdekel a politikai nézete, a hisztijei, a más dolgokról alkotott véleménye), mert bármi elronthatja az összképet.

      Törlés
    6. olyan kiábrándítóak az írók emberi reakciói.:D ettől függetlenül van pár író, akivel szívesen leülnék beszélgetni, az interjók ezt valahol pótolják is, de hogy egy exszerető vagy szomszéd, vagy bárki milyen rosszakat tud róla mondani, azt nem akarom tudni.

      Törlés
    7. Ezért voltak, akik nagyon utálták pl. Nyáry Krisztián Így szerettek ők könyveit.

      Törlés
    8. Hú, én se szeretem, ha túl sokat tudok egy szerző magánéletéről, néha nagyon kiábrándító tud lenni, és nem szeretnék azért nem olvasni valakit, mert hülyeséget beszélt valahol. Pedig ez engem is befolyásol, azért nem szeretem pl. Adyt, amilyen ember volt. Hiába volt jó költő, nem bocsátom meg neki, hogy milyen szemét ember volt. :D

      Gatto Negro, kicsit eltértünk a témától, de mi a gond szerinted Ambrózyval?

      Törlés
    9. @Bea! Vannak benne fura dolgok. Ami a legjobban bántotta a szemem az volt, hogy az író nagy hangsúlyt fektetett a valós lakcímeken élő valós civilek és valódi lakcímeken élő akkori ismert emberek/hírességek szerepeltetésére, extrán hitelessé téve a történetet. (Őszintén remélem, hogy a Hül család leszármazottai - ha vannak - nem olvasták a Rudnay-gyilkosságokat ;) )! Aztán egy parányi képzeletbeli királyság trónöröklési problémáival szépen hazavágta az egészet. Azt nem mondom, hogy létező arisztokrata família sarjaként kellett volna Emmát megírni, de uralkodócsalád helyett az író kitalálhatott volna valami alacsonyabb rangú ám kőgazdag arisztokrata famíliát. Vannak emberek, akik képesek mindenféle válogatott aljasságot elkövetni királyi trónnál kisebb dolgokért is.
      A másik dolog: Ambrózyék nem visznek nagy házat...de furcsállom, hogy a grófnőnek nincs egy komornája vagy szobalánya, aki segít neki felvenni a fűzőjét, megcsinálni a frizuráját + rendben tartani a házat. Terka asszony minimum 6 személyre főz a hét minden napján. Egyszerűen képtelenségnek tartom, hogy ezen kívül van még ideje/energiája a portörlésre, a szőnyegek és a padló felseprésére, pókhálózásra és a rézkilincsek meg az ezüstnemű fényesítésére. Ez iszonyú sok munka, még akkor is, ha az akkori igényszint a környezeti higiéniára a töredéke volt a mostaninak. Tudjuk, hogy voltak házhoz is járó mosónők és bejárónők, de az ilyen munka bizalmi állásnak számított, amit igyekeztek bentlakó alkalmazottal megoldani nemcsak arisztokrata családokban, hanem a tehetősebb polgárcsaládokban is. Ha mást nem is, de legalább a takarítást. Még szerencse, hogy befogadták a segítőkész Hangay kisasszonyt...de Mili érkezése előtt hogyhogy nem ette meg őket a kosz?

      Törlés
  10. Szívemből szóltál egy csomó ponton. El sem kezdem sorolni, mert írok egy majdnem olyan hosszú megjegyzést, mint a posztod, de nem véletlen jutottam régebben is arra a következtetésre, hogy sok dologról hasonlóan vélekedünk. Viszont hadd kérdezzem már meg, a reklámok taglalása, és az agyon hájpolt könyvekkel soha be nem tetőződő nász végére, afféle koronaként, nem találtál egy jó kiltes pasit? Elfogytak, vagy mi? :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. tudom, írtál már az ekultnak a témában, de attól még írhattál volna most is. erről nem lehet eleget beszélni, mert kábé falra hányt borsó, de hátha egyszer megtörik a jég.
      GOT-hype. nem annyira feltűnő a fickó fenekén, kicsit csoffadt is szegénykén, dehát ott az az oroszlán. gondoltam, pont témába illik.:D
      egyébként lassan tényleg elfogynak. nem viselem el a gayeket, és sajna ez a réteg rá van cuppanva a kiltre, és sajna lesír a képekről, hogy pasiknak készültek.

      Törlés
  11. Az a baj, hogy én nem egy bejegyzést írtam, hanem vagy 3-5 darabot, legalább. És nem volt kedvem sem energiám zanzásítani önmagamat. :) No meg újra megírni. Nem sok újat tehettem volna hozzá. Nem foglalkoztam mindennel kimerítően, pl a hírlevelekkel, vagy a mocskos reklámokkal sem, de most sem éreztem kedvet hozzá. Viszont érdekes volt olvasni a bejegyzéseiteket. Semmi nem változott pozitív irányban az elmúlt években, csak rosszabb lett. :)

    GoT, oké, de azért ez borzasztó! :o Ha Nima, akkor kiltes pasi, hát mi lesz így velünk... A végén tényleg a Homér kategóriák maradnak. https://i.pinimg.com/originals/46/70/bb/4670bbf5eb4ae7849ccbb06d985d352c.jpg
    Mondjuk ez legalább egy új szín :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. meg ahogy nézem, nagyjából ugyanúgy látjuk ezt a dolgot, de érdekes dolgok derültek ki a kommentekből. pl. hogy a könyvön levő ajánlás, ha szereted y-t, ezt is szeretni fogod, ez sokszor jól jön azoknak, akik nem foglalkoznak könyvekkel, csak évente egyszer.

      jaj, Homééér. :DD
      gondolkodtam rajta, hogy átnyergelek a vikingekre, azt még egyelőre meghagyták a nőknek.

      Törlés
    2. Vikingek is jók lesznek! :D Vagy a lumbersexual vonal, ott is vannak kockák. :D

      Törlés
  12. update-elnem kellene a posztot azzal, hogy jobb az mindenkinek, ha én nem olvasok kiadói beszélgetős fórumokat, mert idővel azt is megutálom, akiket addig szerettem.

    VálaszTörlés
  13. "Nincs rossz marketing, csak sokat látott felhasználó." Nagyon jó tételmondat. :)
    A negatív reklámmal kapcsolatban: szerintem kiegyensúlyozza egymást a libikóka... A neg. reklám miatt a könyvre felfigyelők (csakazértis megnézem magamnak én is, hogy rossz-e) száma szerintem kb. megyegyzik azok számával, akik pont a neg. reklám miatt tettek le a könyv megvételéről. :)
    És sokkal jobb többféle véleményt olvasni egy könyvről, mint a szüntelen áradozást - azt gyakran gyanakvóan fogadom inkább, és unalmas is lehet olvasni hasonszőrű pozitív posztokat egymás után.
    Jó, amit írsz, de ezt tényleg nehéz elérni, és sajnos a legtöbb embernek máshogy kell reklámozni, mint a mi számunkra - hogy pl. elég nekünk egyszer is az infó, hogy megjelenik az új Harris, másnak nyomatni kell az arcába, ráadásul Gillian Flynnel...
    De nem is kell hogy egy nagy névről legyen szó, mint Harris, nekem elég volt egyszer látni az Eleanor Oliphant reklámot is, és tudtam, hogy kell, meg is jegyeztem, meg is vettem. :)
    Azt viszont be kell látni, mi a piacnak egy kis szeglete vagyunk - mármint könyvesbloggerként. A nagy egész nem úgy működik, mint mi, de ennek ellenére úgy gondolom én is, hogy jól látjuk a helyzetet és a hibáit, és valóban erről elég egyformán írtunk a posztokban.
    Egy csomó hírlevélről én is leiratkoztam már, mert valóban felesleges energia az engem nem is érdeklő megjelenéseket figyelni, és én is keresem azt az élményt, hogy rácsodálkozhassak erre vagy arra a könyvesboltban.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. a negatív reklámra már én is rászaladtam, mondván, nehogymár nekem ne tetsszen Shafak, még ha Amadeának nem is tetszik. és tényleg nem tetszett. :D
      hát igen, a legtöbb ember úgy vesz könyvet, hogy beszédül, és megveszi, ami az orra elé kerül, mert jó a borító vagy a fülszöveg. mondjuk jellemzően nem ők azok, akik sok könyvet vesznek, viszont ők tartják el a könyves piacot, mert sokan vannak. én mindig meglepődöm, hogy képes valaki teljes áron könyvet venni, mikor a neten már eleve kedvezménnyel lehet venni. mondjuk ha évente én is csak egy könyvet vennék, valszeg nem verne a földhöz annak az egynek a teli ára.
      Oliphantnak jó a borítója, én is figyelem. (van e-ben is. nálam ez az első, amit megnézek. ha nincs, már lapozok is tovább.:)

      Törlés
    2. Igen, ez akkor tipikusan csakazértis olvasás volt neked. :D A kíváncsiság néha rossz irányba visz. :)
      Hmm, hát igen, neten eleve olcsóbban megkapod, és a nagy könyves eseményekkor is érdemesebb vásárolni, mint csak úgy vaktában, teljes áron, de van aki tényleg nem figyeli ezt, vagy nem tud róla, hogy lenne kedvezőbb. Pár könyvnél/év meg tényleg nem számít 4-500 Ft.

      Törlés