Lugosi Viktória - Ajvé | Keményfedél

Lugosi Viktória - Ajvé

Lugosi Viktória bemutatja nekünk a ’60-as évek Budapestjét egy 6 éves kislány szemén át. Gondolkodtam rajta, hogy van-e valami, amiben különleges, de igazából nincs. Bármelyik 6 éves gyerek fejébe nézve találkozhatunk ilyen gondolatokkal, érzésekkel. És mégis más, mert a kislány zsidó, és egészen más zsidó szemmel látni a világot, mint gojként. A cím is már eleve egy jiddis indulatszó, nagyjából mint a ’jaj’. Önéletrajzi ihletésű, és kicsit családregény is. A nagyival, aki egy igazi jiddise máme, az anyukájával és a nevelőapjával él együtt, így rajta keresztül az egész család mindennapjait megismerhetjük körülbelül olyan arányban, ahogyan a kislányra hatnak. De ugyanúgy jelen van a műkereskedő apuka, mint a dédszülők cselédje, mindenkinek van története. És története van a tárgyaknak is, a múltból megőrzött csodás kincseknek, a régi fotelnek, a véletlenül megmaradt kiskanálnak, és persze a zsidó tradíciók elmaradhatatlanul jelen vannak végig.

Nekem nagyon érdekes volt látni, hogyan válik valakinek szilárd alapjává zsidósága, az a gondolkodás, ahogyan a vallásához, és rajta keresztül a világhoz viszonyul. Ugyanis az egész regény ennek a kislánynak a belső monológja, ha bárki más meg is szólal benne, azt mind rajta keresztül teszik. Izgalmas látásmód, és nem kell megijedni, cseppet sem lesz unalmas. A kérdések, amiket felvet, az ellentmondások, amikkel szembesül, bármelyikünkben megfogalmazódnának az ő helyében, függetlenül attól, hány évesek vagyunk. Csapongó gondolatai ellenére sem esik szét a regény, L.V. remekül megoldotta, hogyan egyesítse ezt a rengeteg gondolatot, emléket, dilemmát. A kislánnyal együtt bennem is rengeteg kérdés felvetült, és azt hiszem, valamilyen választ mindkettőnk kapott rá. Ő nem igyekszik kimondani nagy igazságokat, igazából azt sem tudja, hogy olyanok lennének, egyszerűen csak figyeli a környezetét, élvezettel hallgatja a múltjuk meséit, és teszi magáévá a zsidó létet és mentalitást. Hogy milyen volt a nagymama bálozós ifjúsága, és vajon a Jankiperkor való hazugságért melyik Jankiperkor kell bűnbocsánatot kérni, hogy Amerikából érkezik ruhacsomag, és a tévéjük csempészáru, és hogy a vallási ünnepük alatt neki „gyomorrontásos” igazolása van az iskolában. Egyébként is teli van szorongással, próbál mindenkinek mindig megfelelni (nem nagyon megy neki), és mégis önmaga maradni (ez inkább sikerül). Nagyon szerethető, kedves karakter. Szerettem volna idézni a könyvből, de annyira jó dumák vannak benne, és olyan sok, hogy nem igazán tudtam választani. A logika, az a hihetetlen éleslátás, amit mindegyik gyerekben csodálok, hogy a legbonyolultabb kérdést is meg tudják közelíteni a legegyszerűbb oldalról, ez mind benne van. Igazán szórakoztató és elgondolkodtató könyv, főleg ha valakit érdekel az a kultúra, ami annyira közel van hozzánk, és mégis, távolabb már nem is lehetne.
Google+

About Tara Nima

    Blogger Comment
    Facebook Comment

0 komment:

Megjegyzés küldése