2011/01/06

Jeaniene Frost - Félúton a sírhoz

Már éppen kezdett teli lenni a hócipőm a vámpírokkal, (még nem sokalltam be tőlük, csak Wardot ne vegyek kézbe egy ideig), de úgy voltam vele, hogy ezt még megpróbálom. És tényleg, jó volt, hogy nem hagytam ki. Cat félig vámpír, 16 éves kora óta legkedvesebb időtöltése, édesanyja legnagyobb örömére, hogy vámpírokat öldös, mígnem egyszer emberére vámpírjára akad, aki kis híján őt öli meg. Bones végül egyességet ajánl, mert bár ő is vámpír, a céljuk közös, így rábeszéli Catet, hogy az életéért cserébe dolgozzon neki. Innentől kiképzésen vesz részt, hogy hatékonyabb legyen, Bones kiműveli vámpírológiából is, meghatározott célpontokra kell vadásznia Catnek, és persze kicsit egymásba is bonyolódnak, hogy a végére aztán teljes legyen a káosz. Hál' istennek, ez a szál nem nyomja agyon az akciót és a szarkasztikus humort.
Valahol azt érzem, hogy ez és a True Blood testvérek, csak Cat és Bones története számomra sokkal kidolgozottabbnak tűnik, több benne az akció, szimpatikusabbak a szereplők, színesebb a történet, egyszóval sokkalta szórakoztatóbb. Szerencsére az összes elő- és főjáték megtörténik a könyv első felében, elég visszafogottan, de mégis, nagyon erotikusan ábrázolva, így tudunk koncentrálni a valódi izgalmakra és akciókra, amiből kellően sok volt, szemben a romantikával, amiből viszont kellően kevés. Nem egy vámpírpornó, szerencsére, sok benne a humor, az akció, és csak úgy hullanak a vámpírok. Lehet erről többet írni? Várom a következő részt.
Share:

0 komment:

Megjegyzés küldése