Pedig van ám, amit végigviszek
De nem baj, szeretem, ha piszkálnak, meg aztán már egy ideje próbálom rendbe tenni magamban, hogy miket kellene még beiktatnom.
Brent Weeks Éjangyal sorija (meg persze a Fekete Prizma folytatásai, bár nem aggódok, nyilván elég, ha arra várok, hogy még ebben az évezredben kijöjjön)
Kevin Hearne Vasdruidája. Hogy itt mire várok, nem tudom, valószínűleg az egészre. Nem akarom szétdarabolva olvasni.
Dan Abnett és Mike Lee Warhammeres fantasyja, a Sötétpenge Malus is várja a sorát. Ez nem egy darálós sori, hagyni kell időt magamnak, hogy felszívódjon a sötétsége, és teljesen elégedett leszek egy rész/évvel.
Akarom folytatni még Abercrombiet, igaz, nála a Pengés sorozatával már végeztem, de van még a világban játszódó regénye, amit már csak azért is akarok, mert nagyon bejön az írásmódja és a perverz fantáziája.
Tartozom még Gaura Ágnes Borbírós sorozatával is, ott is csak egy részt tudtam eddig elolvasni, de picit aggódom. A második részre nem volt panasz, viszont a harmadik részre meg igen, és sajna a negyedikre meg semmi jót nem mondtak, akiknek érdekel a véleménye. Szóval fogalmam sincs, ennek mi lesz a sorsa.
Mark Lawrence Tövishercegekirálya is szem előtt van, és tudom, tudom, hogy Jorg egy baromi jó kis pszichopata karakter, és nem kellene, hogy a korával törődjek, de egyszerűen frusztrál, hogy gyerek. Tudom, hogy nem fogok nála általános, hülye tiniproblémákkal találkozni, sőt, de akkor is. Tizenéves. Úgyhogy ezzel még várok.
Rothfuss Bölcs emberét is még tartogatom, megvárom, míg látóhatáron belülre kerül a harmadik rész, aztán majd akkor.
Valószínűleg folytatom Armentrout Lux sorozatát, de ezzel is várok még, hogy legyen kinn az összes. Ha nagyon belendülök, azonnal nyúlnék a következőért, főleg az ilyen kis lájtosaknál, amiket lehet egymás után olvasni, és felzaklat egy picit, ha nincs következő.
Tartozom még a Cat és Bones hatodik részével, de ezzel gondjaim vannak, és óvatos vagyok, és a Sírkertek királynőjének a harmadik részével is, ez is tervben van.
Van, ahol a megjelenteket már letudtam, csak jó lenne, ha haladnának a folytatással is, mert még szeretném elolvasni a végüket, mielőtt meghalnék végelgyengülésben. Ilyen az Engelsfors trilógia, Alexia Tarabotti, és Alma Katsu Halhatatlanja.
Nagyon lelkes voltam Kerstin Gier Rubinvörösénél, aztán időközben ez elkopott. Ahogy Libba Bray Gemma Doyle trilógiájánál is, a True Bloodnál vagy Anita Blake-nél, meg még nagyon sok másnál is, és nem hiszem, hogy valaha is folytatni akarom őket. Mostanság inkább a rendes felnőttkönyvekre vagyok hangolódva. (felnőttkönyv = vér, harc, varázslás, és a gyerekek max csak töltelékszereplők, de azt se bánom, ha nincs benne egy szál se.)
A többi megkezdett sorozatot már nem fogom folytatni, mert hiába voltam lelkes az első résznél, időközben valami megváltozott. Vagy rájöttem, hogy annyira nem is volt jó, mint hirtelen tűnt, vagy egyszerűen már nem érdekel, mert sem a téma sem a világ nem vonz.
És ilyenkor mindig belegondolok, hogy mennyire jó ötlet az olvasók agyát húzni, és folyamatosan tologatni a megjelenéseket, vagy alapvető bizonytalanságban tartani bennünket, hogy egyáltalán lesz-e folytatás. De ez majd egy külön poszt témája lesz.