Dan Wells - Szörnyeteg úr
A Nem vagyok sorozatgyilkosban John Wayne Cleaver megmentette a városát egy olyan hidegvérű mészárostól, aki még az általa bálványozott sorozatgyilkosoknál is rettenetesebb tetteket vitt végbe.
De úgy tűnik, a démon nem volt egyedül, és az eltűnése egy új fenevadat hozott Clayton megyébe. Lassan újra gyűlni kezdenek az áldozatok a hullaházban, és John egy új rejtéllyel találja szemben magát, amely megoldásra vár.
John azonban már megízlelte a gyilkolás ízét, és lehet, hogy a sötétebbik oldala, amit eddig fegyverként használt a harcban - az a rémisztő alteregó, akit csak Szörnyeteg úrként emleget - most átveszi az uralmat.
Claytonban senki nincs biztonságban, amíg John le nem győzi két legádázabb ellenfelét: az ismeretlen démont, akit meg kell ölnie, és a belső démonját, aki elől nem menekülhet.
Ez a díjnyertes kötet még több borzongást és izgalmat ígér, mint a trilógia előző része. Dan Wells előre is bocsánatot kér a rémálmokért.
Gondolom, nagy titkot nem árulok el, hogy John és a Szörnyetege mostantól kéz a kézben éldegélnek egy bőrbe bújva. Hol John az úr, hol a Szörnyeteg, ezt lesz, aki megbánja. (cenzúrázott rész.:D) Hogy én hányszor kívántam, hogy vesszen az a macska... na mindegy.
Azzal, hogy John kiengedte a börtönből a saját démonát, fel is nőtt. Az előző kötethez képest csak
Az egyik démon elmegy, jön helyette másik, és közben volt egy olyan érzésem, hogy a felszínen remekül szolgálja a cselekményt ez a szál, a mélyben viszont ott van a valódi jelentése: a Johnban, és a hozzá hasonlókban megbújó erők jelképe és tükörképe. Hogy szinte az első könyvet írta át Wells, megismételve az összes lényegi aspektust? Kit érdekel? Én elvesztem Johnban. Annyira szuggesztíven írta meg, hogy teljesen bevonzott, és amikor felnéztem a könyvből, kinézve az ablakon az jutott eszembe először, hogy mi a francot keres már megint az a kurva macska az ablakban. (Nekünk is van macskánk.) Veszélyesen hatásos a lélektani része, és az mondjuk nem teljesen igaz, hogy az első könyv pepitában, mert csavar a történeten itt-ott, de megmaradt a biztonságot jelentő első könyv keretein belül.
Részemről értékelném, ha írna egy teljesen reális regényt egy szociopatáról, és bár nincs kifogásom a misztikus démonos szál ellen, ez sokat elvett a történet éléből. Annyi előnye viszont volt, hogy az emberi gonoszság válláról kicsit levettük a terhet, és átruházva azt a démonokra, a kínzások és bántalmak okai a személyesből átmentek valami determináltba, amit az ősi gonosz hoz magával, és igazából nekünk, embereknek ehhez nincs is sok közünk.
Viszont a legvége csúcs. Nagyon remélem, hogy nem csak egy része lesz még neki, mert ezt a vonalat lehetne folytatni, ha nem is a végtelenségig, de ilyen lélekből, mint amilyen John is, simán kijön még jópár rész. Talán Wells is lát még benne fantáziát, és visszanyúl a témához egyszer.
Kiadja a Fumax.