2017/09/04

Arne Dahl - Misterioso

Skandináv krimi a megszokottnál kevésbé véresen. '98-ban jelent meg eredetileg, mára kissé idejétmúlt lett. Mivel az utóbbi időben szinte csak friss regényt olvastam, amik eredetileg is nemrég íródtak, folyamatosan figyelmeztetnem kellett magam, hogy bár nekem a 90-es évek történései már kövület, akkoriban a közelmúlt volt.
Érdekes adalék a nyomozás mellé az akkori társadalmi helyzet. Akkoriban is probléma volt a skandináv államokban a menekültkérdés, csak jóval kisebb volumenű volt, mint most. Ráadásul, hogy ez most az író perverziója-e, vagy általános emberi hozzáállás, nem tudom, de még azt is számon tartották valakiről, hogy Finnországból jött svéd-e, és igen nagy szerep jutott az akcentusoknak/tájszólásoknak is, meg alapvetően annak, hogy ki honnan származott.
Jól megbonyolította a gazdasági témával a történetet, ezeket az összefonódásokat, hogy ki kinek a melyik cégébe mennyi ideig mi volt, biztosan lehetett volna követni egy folyamatábrán, én elvesztettem a fonalat már az elején.
A Mimir rend, ha lehet ilyet mondani, cuki. Mint az összes többi férfias csoportosulás, amikről mindenki csak annyit tud, hogy titkos szertartásaik vannak, amiknek jó része csoportos kefélés maszkban, egyébként minden titkos, és ha valaki, akkor egy nő aztán végképp nem kaphat róluk infót. :> (de gondolom, azért pár nő csak idekerült ilyenkor... vagy nem?)

Még mindig keresem azt a krimiírót Caleb Carr után, akinek a rajongója lehetnék. Dahl nem került a listára, de érdemes volt elolvasni. Mindent hozott, amit egy akciódús, jó krimitől elvárok.

4 megjegyzés:

  1. Szia Nima! Remélem jól vagy!
    Nekem Dahl felkerült a krimi listámra, a Rossz vér még jobb is, mint a Misterioso.
    A faszinak ráadásul humora is van, amit nem igazán mer előhozni a krimijeiben, csak néha kapja el a hév 1-1 oldal erejéig, sajnos :)
    Dennis Lehane, Andrea Camilleri, Tana French nálam odaférnek Caleb Carr mellé, és ott vannak még Carr mellett azok a hasonlóan csak pár könyves szerzők, mint pl. Donald James is.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. szia, Bill, de rég láttalak!:) remélem, minden oké feléd.
      igazából egyetlen történés sem ugrik be a könyvből.:D még úgy se, hogy elolvastam a posztom. lehet, hogy olvasok majd tőle még, úgy rémlik, van tőle másik könyv is.
      Lehane is nagyon jó, meg French is, Camillerilől is hallottam, de tőle még nem olvastam.
      nem igazán tudom megfogalmazni, mi az a plusz, amit Carr adott, és a többiekben keresem, de pl. Ellroy valahol a második-harmadik helyen van.

      Törlés
    2. Ellroy kaotikus, sűrű, és nehezen emészthető, de zseniális. Ha már Ellroy szóba került, akkor ott van a Hjortsberg, akinek kár, hogy csak az Angyalszív c. könyve jelent meg magyarul.
      Mostanában sok krimi kerül elém, az előbb kihagytam Jo Nesbo-t, aki szintén a kedvencem.
      Megjelent a Prae magazinnak egy magyar krimi különszáma, van benne mindenféle írás, megéri beszerezni:
      https://www.prae.hu/article/11886-megjelent-a-prae-kriminovellakat-tartalmazo-kulonszama/
      Ha a szomszédom lennél :) már átszaladtam volna a Camilleri könyvekkel, nekem ő a kályha, de nem a bűn és bűnhődés-, hanem az életszaga és embersége miatt.

      Törlés
    3. ó, hát van nekem Camillerim, tettem is fel az olvasómra. még egy ilyen igénytelen kiadássorozatot... jóisten.
      köszi, ezt a prae-sat is megnézem, bár én a magyarokkal mindig fenntartással vagyok.
      igen, Ellroy hatalmas agyi kapacitást igényel.:D visznt nem csak krimiként remek, hanem politikai-társadalmi korrajzként is.

      Törlés