Közben - Keményfedél

2017/02/21

Közben

Az utóbbi pár hétben teljesen be vagyok sózva, alig bírok megülni a fenekemen melóban. Mennék haza.
Általában is szoktam hazakívánkozni (sose fogom megérteni a munkamániásokat), de ha valami olyan könyv kerül a kezembe, ami teljesen beszippant, legszívesebben szabit vennék ki, és álló nap csak olvasnék. Nem tartom számon, mi volt az ezt megelőző ilyen könyv, de most a Térség az úgy elborított, hogy legszívesebben űrhajómérnöknek tanulnék, hogy repülhessek, és bolygókat fedezhessek fel, meg hogy legyen egy nagyon okos és bevállalós kapitányom, akit követhetek tűzön-vízen át.
Általában szokott zavarni, ha olvasás közben hozzám szólnak, mert kizökkenek, meg egyébként is, most épp jönnek az idegenek, meg lőnek, meg ilyesmi, és nehéz ebből csak úgy kiszakadni. Na hát, most meg se hallom, ha mondanak valamit. És gondolkodás nélkül vettem az következő részt a negyedik után, pedig szoktam pihenőt tartani, hogy ne unjak bele semmibe (amiből aztán az szokott következni, hogy éveken át elő se veszem a folytatásokat). Ez most nagyon nem uncsi.

http://www.northfrontstudio.com/
Tycho Station

Van az a világ, ahonnan egyszerűen nehéz kiszabadulni. A Rocinante lenyűgöző, maga a hajó is, meg a legénység is. Már eleve az, hogy új világokat lehet meghódítani, egy olyan lehetőség, amivel a következő életeim valamelyikében mindenképpen szeretnék élni. Az meg, hogy olyan emberek vesznek körül legalább naponta pár óráig, mint pl. a Roci legénysége, főleg Holden a problémamegoldó meg -csináló képességével, kárpótol a napi baromságokért. És mindezt az űrben, egy hajón, ahol szerelni kell, meg műkaja van, meg zseléülés, és bár kicsi a hely, kevés az esélye, hogy tömegiszonyt kapjak. És repülünk, meg megtámadnak, meg le kell szállni ismeretlen helyre, és okosnak kell lenni, vagánynak meg bátornak.
Általában már kezdem nézegetni, mi legyen a következő könyvem, és mire az éppen olvasott végére érek, nagyjából olyan 30 könyvet el is vetek, hogy ezt mégse, de most még ezen se gondolkodom. Nem tudom, mikor jön a hatodik rész, valszeg addig nem fogom tudni elhúzni az olvasást, de nem bánnám, ha már holnap megjelenne.:))

Nektek mi volt a legutóbbi ilyen, amikor nem akartatok kiszakadni a könyvből?



Share this:

8 megjegyzés :

  1. Érdekes, én most sorozattal voltam így, mármint filmmel, a The Blacklisttel, de előtte a galaxis útikalauz stoposokkal volt rám hasonló hatással. :)
    Most én is Térséget olvasok, de még csak a második résznél járok, és tök jó látni, hogy ennyire lelkesedsz. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. én ritkán ülök neki sorikat nézni, de akkor egy pár napig csak azt csinálom. ledarálok 1-2 évadot egyszerre, aztán egy csomó ideig nem nézek semmit. nálam a Grimm jön be nagyon, a blacklistbe beleuntam kicsit.
      aha, láttam, hogy te is most olvasod, meg Shana is, meg még szeretjük is, hát ez tökjó. :))

      Törlés
    2. Van rengeteg darálható sorozat, de pl. a A Blacklist szerintem nem ilyen. Annyira erős Spader karaktere, hogy az emberbe felgyűlik, és eltelít. Szerintem sokkal jobb heti rendszerességgel nézni, és most én is szünetet tartok, a második évad után.
      Az első részt még a megjelenéskor olvastam és imádtam, a második nagyon rossz pillanatban kapott el, de most visszazuhantam már az univerzumába, és újra imádom. :)

      Törlés
    3. engem a harmadik rész zökkentett ki egy kicsit (másfél évre?:)), de most örülök, hogy összevártam a részeket.

      Törlés
  2. Ez rohadt jó érzés, amikor azt várod, hogy otthon legyél csak te meg ő, és mindenki hagyjon békén, és ilyenkor mindig arra gondolok, hogy istenem, miért nem lehet minden könyv ennyire jó?
    De évente max 5 ilyen könyvvel találkozom sajna. Bár az is lehet, hogy ha kevesebbet olvasnánk, többször előjönne ez az élmény, nem tudom.

    Nekem legutóbb a Briliáns barátnőm nyújtotta ezt, azóta is rengetegszer eszembe jut, szinte teljesen eggyé váltam a regénnyel, úgyhogy tök jó, hogy az is egy sorozat. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. aha, lehetne minden könyv ilyen. de ha kevesebbet olvasnánk, sztem kevesebb lenne az esélye az ilyen könyveknek. ha nagyobb a szórás, jobban ráakadunk az igazán jókra.
      én még előtte vagyok a briliáns barátnőmnek, remélem, nekem is nagy élmény lesz.

      Törlés
  3. Nekem nagyon emlékezetesen ilyen könyv volt a Hová tűntél, Bernadette? Alig vártam, hogy hazaérjek végre és folytathassam, igaz ennek az lett az eredménye, hogy csak 2-3 napig tudtam várni ezt nagyon, mert gyorsan le is daráltam. :)
    Tényleg a legjobb érzés, amikor ennyire magához láncol egy jó könyv, és ilyenkor pláne jó, hogy több részes. :) :)
    A Rocinante tök jó név!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. és milyen jó, hogy én leginkább sorozatokba zúgok így bele.:D rossz lenne, ha egy kötet után annyi lenne az érzésnek.

      Törlés

 
Copyright © 2014 Keményfedél. Template Designed by OddThemes - WP Themes