Joel Dicker - Az igazság a Harry Quebert-ügyben

2016/03/06

Joel Dicker - Az igazság a Harry Quebert-ügyben

7 megjegyzés :
Váratlan esemény dúlja fel az amerikai közvéleményt. A híres író és elismert egyetemi tanár, Harry Quebert kertjében megtalálják a három évtizede eltűnt Nola Kellergan holttestét. A gyanúsított Harry Quebert, aki be is vallja, hogy annak idején, harmincnégy évesen szerelmi viszonya volt a tizenöt éves lánnyal. Marcus, a sikeresen induló fiatal író, aki mesterének és példaképének tekinti Quebertet, képtelen elhinni a vádat, és nyomozni kezd. A kisváros lakóinak beszámolóiból, a börtönbeli látogatásokon elhangzottakból egy lebilincselő személyiségű, érzékeny fiatal lány portréja rajzolódik ki. Queberttel őszintén szerették egymást, és azon a végzetes augusztusi estén arra készültek, hogy együtt szöknek Kanadába. A városka többi lakójáról azonban ugyanilyen nehezen képzelhető el, hogy bármelyikük meggyilkolta volna a kedves és segítőkész Nolát. Valakit mégis érzékenyen érint az ügy, Marcus eleinte csak figyelmeztető levélkéket kap, később felgyújtják a kocsiját, végül Quebert házát is, ahova öreg barátja engedélyével beköltözött a nyomozás idejére. Ahogy halad az egyre szövevényesebb ügy feltárása, úgy bontakozik ki egy tragikus szerelmi történet is, felszínre kerülnek Nola személyiségének újabb és újabb rétegei, és gyanúba keveredik szinte mindenki.
Az utolsó pillanatig izgalmas és fordulatos regény végén aztán eljutunk az egészen meghökkentő megoldásig, amelyre a kritikusok állítása szerint Hitchcock is büszke lehetett volna.
GÖNCÖL
Ha Katacita nem ír a regényről, teljesen el is feledkeztem volna róla, ami igencsak nagy kár lenne. Nem tudom, újabban mi van velem, de annyira kiszámíthatatlan, hogy mi fog lekötni, hogy fogalmam sincs, mire készüljek.
Nagyon jó kis krimi, bár a megszokottól eltérően nem előrefelé, hanem időben visszafelé építkezik. Nem is csoda, elvégre egy 33 évvel ezelőtti, akkoriban eltűntként kezelt lány ügye került elő, amiből mostanra gyilkosság lett. Fogalmam sincs, ennyi idő távlatából mit lehet kideríteni ahhoz képest, ha anno tisztességesen nyomoztak volna, itt most elég sok olyan szál került elő, amit régen figyelmen kívül hagytak, vagy fel sem merült.
Hogy ki a gyilkos, azt majd mindenki megtudja, elvégre ez egy krimi dolga: van egy bűntett, van egy elkövető, a kettő közötti kapcsot meg kell találni. A mostani nyűgös időszakomba, ami miatt a kezemhez ragadt a könyv, az, hogy ez a regény ennél sokkal több.
Először is ott van maga az írás folyamata, ami önmagában is érdekes, így meg főleg, hogy alapvetően egy oknyomozói regény megszületését követhetjük nyomon. Hogy az mennyire reális, hogy egy szimpla író egyszercsak belefolyik egy nyomozásba, az már más kérdés, fogadjuk el, hogy bizonyos rendőrök belátásán múlhat a részvétele.
Aztán ott vannak az írók.
Marcus Goldman írói válsággal küzd, emiatt az ügynökével is, meg a kiadójával is szembekerül, és nagyon nehezen lábal ki belőle. Ha nem beszélik rá, hogy írja meg legjobb barátja, a professzor történetét, valószínűleg sose keveredik ki belőle, és egykönyves csillagocska marad.
Harry Quebert, akinek a megtalált csontváz gazdájához fűződő érzelmeit érdemes nagyon mélyen megpiszkálni. Hogy mennyire perverz vagy pedofil, nekem vannak kétségeim. Igaz, 15 éves volt a lány, a pasi meg 34, de nem igazán tudnám kategorizálni a kapcsolatukat. Állítólag a lány egy lehengerlő személyiség volt, amit nem kétlek, kár, hogy ebből semmi nem jött át. Előttem egy apakomplexusban szenvedő, nem kicsit infantilis, mégis keményen koravén fiatal hölgy képe rajzolódott ki, aki folyamatosan azt hajtogatta Harrynek, hogy ő még egyszer egy nagy író lesz, és ő lesz az ő Nola Quebertje, és meglátja majd, milyen hatalmas író lesz. Napuffneki, a múzsa adja magát, de hogy ebből hogy lehet ihletet meríteni...
Nem igazán tudtam azt sem belőni, hogy mi alapja volt ennek a szerelemnek. Nolát értettem: ott van egy jóképű, határozott fellépésű férfiember, aki mellett biztonságban érezheti magát, és ezt minden módon igyekszik meghálálni. Az, ahogyan ez a 15 éves lány törődött az íróval (odafigyelt rá, enni adott neki, igyekezett mindenben támogatni, bízott és hitt benne), még egy felnőtt nőnek is becsületére vált volna, de lehet, hogy pont emiatt a naivság miatt, ami  a tizenévesek sajátja, volt képes pont azt adni, amire akkor Harrynek épp szüksége volt.
Hogy Harry szerelme min alapult, képtelen voltam megragadni. Vártam a pillanatot, amikor túllépnek az ördögi körön, hogy a lány rajong, és mondja, hogy ő még nagy író lesz, Harry pedig próbálja ráébreszteni, hogy ennek a kapcsolatnak nincs jövője. Nem látom, hogy ő mit látott a lányban, azon kívül, hogy ő élete szerelme, és hogy ő most már soha senkit nem fog szeretni, és ez így le volt írva.
Ez ennyire a felszínen maradt, soha nem hatoltunk az érzelmeikben ennél mélyebbre, pedig kellett volna. Nolától mindenki annyira ki volt nyúlva, hogy nem ártott volna némi ütős személyiséget varázsolni neki, hogy én is ki legyek, bár tény, hogy nem vagyok 34 éves férfiember, akire még csak azt sem lehetne ráfogni, hogy nagyon kanos lett volna, mert nem volt. Szóval fontos lett volna adni nekik egy kis mélységet, elvégre ezen alapul minden.

A krimiszál remek volt, de a jellemrajzok és a szereplők pszichés megközelítése ezt még jobbá tette. Tökéletesen kiegészítette egymást a kettő. Csavar volt csavar hátán, és a végére jól megbonyolította az egészet, mielőtt mindent letisztázott volna, de ez is jó volt így.
Az egyetlen bajom a rendszeres ismételgetéssel volt, volt, hogy a könyv közepén egy az egyben betett egy oldalt vagy fejezetet, amit már az elején olvashattam, és ezt eljátszotta párszor. Értem én, hogy alapból az pont ahhoz az eseménysorhoz kapcsolódott, ami épp előkerült, de meglett volna nélküle is a történet.
Minden hibája és hiányossága ellenére tényleg nem nyugszik addig az ember, amíg a végére nem jár, hogy mégis, mi a fene történt 33 évvel ezelőtt, ki tette és miért, és kinek milyen szerepe volt a történtekben. És gyanús volt nekem a gyilkos is, de jobban gyanakodtam valaki másra, de nem is nagyon agyalgattam, kit gyanúsítsak, sokkal jobban érdekeltek az emberi kapcsolatok. Nagyon érdekes alakok gyűltek össze ebben a nem létező eldugott városkában.

7 megjegyzés :

  1. Még mindig szuperül hangzik. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. akkor jó, mert tényleg egy nagyon jó regény. kár, hogy nem tökéletes, de akkor asszem, még egyszer ilyen vastag lenne.:)) (ami épp nem is zavarna...)

      Törlés
    2. Nem kell, hogy tökéletes legyen, attól még lehet kibebaszott jó! :D

      Törlés
  2. A Nola körüli hype-ot én sem értettem. A párbeszédekből totál az jön le, hogy egy együgyű lány, aki rajong Harryért, és kábé ennyi. Ha egy érett vagy legalább kicsit ravaszabb lány lett volna, könnyebb lett volna megérteni azt a nagy szerelmet.
    (Amúgy ezek szexeltek végül? :D)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. nem, szex az nem volt. csak a naaaagy szerelem. :))
      nekem Nola problémája egyébként hamarabb leesett, minthogy elkezdjek agyalni, ki a gyilkos. egy szóval az író el is árulta még a legelején, merrefelé kell keresgélni.

      Törlés
  3. Nem tudom, ki és mivel vette rá az írót, hogy befejezze a sztorit, mert ha rajta múlik, még ma is írja, sőt! (Szerintem leütötték, és amíg lábadozott, gyorsan elvették tőle a kéziratot.)
    Amúgy nem volt rossz, jól esett olvasni, felröhögni is sikerült párszor (a mamákon), de a kiscsaj roppant idegesítő volt. Majdnem VP hősnő mélységekben.
    De ismétlem: tetszett a könyv, mondjuk muris egy picit, hogy a jobb amerikai sztorikat manapság európaiak írják. :)

    Natos

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. na igen, azt én is néztem, hogy hányszor fogja még megcsavarni a majdnemvégét. :D
      engem harry quebert is baromira idegesített, legalább olyan ütnivaló volt, mint a lány. így megszívatni valakit... mind a ketten keményen orvosi esetek.
      de pont ezért baromi jó ez a könyv, sok bolond szaladgál a világban, akikről nem is gondolnánk sok mindent.
      (jó gyorsan elolvastad.:)

      Törlés