Doris Lessing - A fű dalol

2013/08/18

Doris Lessing - A fű dalol

5 megjegyzés :
Szeptember 11. szörnyű dátum, de ha visszanézünk az IRA történetére, az ami az amerikaiakkal történt nem annyira borzasztó. (...) Az emberek naívak, vagy azok akarnak lenni, elfelejtik, hogy az IRA bombákkal támadott a kormányunkra. Több, mint 3700-an haltak meg, és több tízezren megsebesültek az Észak-Írországban folyó több mint 30 éves erőszakhullámban.
Ezek voltak azok a sorok, amik miatt kíváncsi lettem Lessing könyveire. Aki ilyen kontextusban képes látni a világot, annak a könyveit nekem meg kell ismernem.
Szülei brittek voltak, ő maga Perzsiában (ma Irán) született, majd elköltöztek Afrikába, a mai Zimbabwébe. Gyermekkora nélkülözéssel és munkával volt teli. Később önmagát képezte. Volt kommunista is, de a magyarországi '56-os forradalom leverésének hatására eltávolodott az eszmétől. Ma mint feminista írót tartják számon, de ő elhatárolódik a feminizmustól, amit nem egy könyve előszavában ki is jelent. Történetei nem mentesek a homofóbiától (talán inkább csak a nemiséghez való hozzáállása egészséges), politikai véleménye nyílt megfogalmazásától sem, sok könyve talán éppen ezért nem is jelenhetett meg magyarul. (by google)

A fű dalol Zimbabwében játszódik, gyermekkora színhelyén. Egy gyilkosság indítékait tárja fel előttünk. A kezdés különös: már túl vagyunk a gyilkosságon, és aprólékos részletességgel mutatja be, hogyan reagált a kolónia az eseményre, hogyan látták az áldozatokat. Nagyon éles a határvonal egy benszülött és egy fehér között, átléphetetlen. Egy fekete rendőr nem érinthet egy fehér gyilkost, annak beláthatatlan következményei lennének. De itt a gyilkos fekete volt, aki ellenkezés nélkóül állt a rendőrök elé. "Tudom, mit követtem el, tudom, mi jár érte" - szól a nemes hagyomány, amit nem illik nemesként emlegetni, hiszen fekete hagyomány. Hűen mutatja meg a rasszizmust és a nők helyzetét Afrikában mindjárt az első szereplőn, Slatteren keresztül, akivel összefutunk, aki még saját családtagjai iránt is elég ambivalens érzéseket táplál. Amire egész életében törekedett, amiért a belét is kidolgoztatja másoknak, ahová a családját felemeleni szándékozott, mind megvetéssel és egyben büszkeséggel tölti el.
Úgy érzem, a gyilkosság csak egy látszólagos ok volt, hogy ezt a könyvet megírhassa Lessing, bemutatva a bennszülöttek és a nők helyzetét Afrikában, a gondolkodásmódot, a cselekedetek mögött rejlő irányító erőt. Egy társadalom-kritika és lélekelemzés krimibe burkolva. Megláthatjuk, milyenek azok a jellemek, akiket a tragédia érintett, mik vezettek a gyilkossághoz, és mi magunk eldönthetjük, meg lehetett-e volna akadályoznia bárkinek is azt, ami történt. Tökéletes személyiségrajza a küzdelmes életet élő telepeseknek, a szegény sorban élő, de a reményt soha fel nem adó fehéreknek, az élettől többet váró nőnek, és ezt az életet sztoikus nyugalommal viselő bennszülötteknek, akik próbálnák mindig a dolog jobb oldalát nézni.
Mivel más helyeken olvastam, hogy a regényt befejezetlennek tartják, meg kell jegyeznem, egyáltalán nem az. Egy gyilkosság, és a hozzá vezető sokrétű dolog kibontása. Ami a célja, azt beteljesíti: megértjük, miért kellett meghalnia az áldozatnak, mennyire elkerülhetetlen volt a vég.

5 megjegyzés :

  1. Nagyon szerettem ezt a könyvet, sőt Lessinget szeretem nagyon. :)

    VálaszTörlés
  2. hát nekem eléggé megfeküdte a gyomrom, bár tény, hogy zseniális.:)

    VálaszTörlés
  3. Ez még akkor volt, amikor az Ulpiust meg lehetett ismerni az ilyen igényes kiadásairól... :) Nekem csak Az ötödik gyerek van meg, ami kapott hideget-meleget, de kíváncsi lettem erre a könyvére is.

    VálaszTörlés
  4. Pupi, nagyon nyomasztó. én szeretem a depit, de ez konkrétan leterhelte az agyam. egyáltalán nem kellemes olvasni. a kör kellemesen depis, ez, meg a többi könyve is, beteg, nagyon mélyen.

    VálaszTörlés
  5. Néha kell az is. Nekem van hogy inkább a túl könnyed fekszi meg a gyomromat, és már már kívánom a nehezet, ami megszorongat.
    Majd nemsoká előveszem az ötödik gyereket, aztán meglátjuk. :)

    VálaszTörlés