Home » , , , , » Amikor beszippant egy világ - a Vámpírakadémiáról spoiler nélkül

Amikor beszippant egy világ - a Vámpírakadémiáról spoiler nélkül

Written By Tara Nima on 2013/04/10 | 38 megjegyzés

Folyamatosan csapongok. Van, hogy más sem érdekel, csak az új megjelenések, van, hogy inkább a régiekkel foglalkoznék. Időnként olyan könyveket akarok olvasni, aminek nincs folytatása, mert szeretném lezárni a történetet azzal, hogy becsukom, és nem vágyom a következő után. Máskor meg, mint most is, folyamatosan sorozatokat olvasnék, egyiket a másik után. Most épp legyen vámpíros, meg pörgős (ez még Chance hatása), a lényeg, hogy teljesen bele tudjak merülni.

Moning és Chance után eléggé el voltam anyátlanodva, hogy mi is lenne a megfelelő folytatás, amit nem akarok kivágni az ablakon türelmetlenségemben. Eltöltöttem az időt ezzel-azzal, beleolvastam, becsuktam, másikat vettem elő, de persze nem volt jó semmi.
Ilyenkor rengeteg dolognak kell megfelelnie egy könyvnek, de mint mindig, a hangsúly első körben a karaktereken van. Bármilyen történetet képes vagyok megkajálni, és nem belekötni, ha a karakterek rabul ejtenek. De azért persze legyen történet, és legyen mögötte háttérvilág, ahova szívesen visszatérek, ahol  a valóságban is jól érezném magam. És legyen olyan a főszereplő, aki én is szívesen lennék, vagy akiben van belőlem egy kis darab.
A Vámpírakadémiát régóta nézegettem, de valahogy mindig ott kötöttem ki, hogy hol Zenka, hol meg Amadea mondta azt, hogy én inkább ezt ne, mert YA, meg mert szerintük úgysem tetszene. Hahh, milyen jó, hogy nem hallgattam rájuk. És milyen jó, hogy pont egy olyan sorozatot sikerült kiszúrnom, aminek már minden részét kiadták, és nem lebeg felette Demoklész kardja, hogy a kiadó egyszercsak bemondja az unalmast, hogy ő akkor inkább nem folytatja. (igaz, a spin-offjával megszívta mindenki, nehogymár jó legyen.)
Szóval elkezdtem. Az első rész a feléig amolyan ismerkedés volt a világgal, de Rose stílusa, amitől még pár évvel ezelőtt a falra másztam, most teljesen magával ragadott. Nem tudom, mi történt az eltelt időben, de most egyetlen pillanat alatt rá tudtam hangolódni.

A Vámpírakadémián tanulnak a morák, az élővámpírok, és a félvámpírok, a dampyrok, a morák testőrei. Vannak még a strigák, a halottvámpírok, akiknek életcéljuk (höhö), hogy a morákkal és a dampyrokkal végezzenek. A strigák általában morákból kerültek ki, sokan önként vállalták, hogy strigaként ébrednek. A morák rendelkeznek varázserővel, de ezt a képességüket strigaként elveszítik. A strigák antiszociális, széthúzó, folyton marakodó banda, magányos vadászok, akik egyszer csak egységbe tömörülve kezdenek támadni, egy vezérrel az élükön, és emberi segítséget is igénybe vesznek, így már a nap sem jelent nekik akadályt.
Az akadémián tanul Lissa, egy főnemesi család utolsó sarja, és Rose, a dampyrlány, aki majd Lissa testőre lesz, ha egyszer elvégzi a sulit. Már ha összejön neki, mert Rose elég balhés, és a tipikus jókislány Lissa mellett ez egy idő után rosszul veszi ki magát. Időközben Rose összejön az egyik tanárral, Dmitrijjel, és nehezíti a dolgukat, hogy ha Rose végez, mindketten Lissa testőrei lesznek.
A testőrök egyébként is egy külön világ. Születésüktől kezdve beléjük nevelik, hogy a morák az elsők, így a magánéletük a háttérbe szorul. Vannak közöttük nők is, férfiak is, és az elhivatott nőknél probléma, ha gyermekük születik. Mint Rose anyja esetében is, aki gyakorlatilag magára hagyta Rose-t, hogy a születése után visszamenjen testőrködni, és ez eléggé megrontotta a kettejük kapcsolatát.

Ami a morákat illeti, a strigatámodások következtében két táborra szakadnak. Az évszázadok alatt beléjük ivódott gátat, hogy a mágiát csak jóra lehet használni, sokan kezdik megkérdőjelezni. Ki vannak szolgáltatva a dampyrok védelmének, akikből egyre kevesebb van, és amikor néhányan felvetik, hogy az erőt, ami bennük van, a strigák ellen lehetne fordítani, sokan felháborodnak, hogy ilyet nem szabad csinálni.
Aztán persze senki világképe nem marad ugyanolyan, a változás beindult, és már nem lehet megállítani.

Rose-ban már az első pillanattól kezdve van valami kérlelhetetlenség, amit még a tini-allűrök sem képesek elfedni. Ettől lesz teljesen reális és hihető a vagánysága, a keménysége, amiből a majdani karakán testőr kinövi magát. És emiatt hittem el, hogy az a mélységes szerelmet, amit Dmitrij iránt táplál, tényleg lehet egy életre szóló érzés.
Részemről a Lissával való kapcsolatát teljesen természetellenesnek tartom, viszont egy nagyon érdekes vonulata a könyvnek. Reális alap akadályként is, és a történet előmozdítása szempontjából is.
Mint ahogyan  Dmitrijjel való szerelmük is teljesen hihető, és bár én azt gondolom, hogy egy 17 éves gyerek még ne tervezzen egy életre előre senkivel, kivételekkel már találkoztam, és Rose is annak tűnik. Sok döntése hirtelen haragból, vagy emóciós löketből jön, ez annyira a személyiségének a része, hogy biztos vagyok benne, ha leül, és gondolkozik, mielőtt cselekszik, akkor is ugyanarra jut. Ilyen a szerelemben, és ilyen a harcban is.
Dmitrij először vegyes érzéseket váltott ki belőlem. Annyian rajongtak érte, hogy ettől nem is nagyon tudtam elvonatkoztatni, de úgy érzem, az első két könyvben számomra nem emelkedett ki túlzottan a tömegből. Adrian és Christian sokkal érdekesebb jellemeknek tűntek, de aztán a harmadik részben már Dmitrij is összeszedte magát, és volt egy olyan érzésem, hogy egy nagyon halvány Priktin-klónnal állok szemben. Ez a negyedik részre teljesen eltűnt, és előkerült az a Dmitrij, akiért szétaggódtam magam. Hogy miért pont itt, amikor már mindegy volt? Fogalmam sincs.:D  vagyis persze van, de az már spoiler lenne.



A strigák megjelenítésével van egy kis bajom. Egész végig az volt az érzésem, hogy ők olyan zombiszerű vámpírok, akikből nem csak a morál, de az értelem is kiveszett az ébredéssel. Mead nem tartotta fontosnak hangsúlyozni, hogy attól, mert nem falkásodnak, még ugyanúgy megmaradnak az értelmi képességeik, mint élő voltukban. Akárhányszor megjelentek tömegesen, mindig arra vártam, hogy elkezdjenek hörögni, és eszetlen módon húst szaggatni, holott inkább csak rendezetlenek voltak, és jobban bírták az önálló akciókat, mint a csoportos irányítást.
Ezt leszámítva a strigák olyanok, mint a klasszikus vámpírok: vadak, fékezhetetlenek, telve ölni vágyással, kegyetlenséggel és hidegséggel. Hozzák a klasszikus vámpírfigurát, ami a morák lágy és varázstudással teli lénye mellett még hangsúlyosabb lesz. És annyira szeretném részletezni, hogy miben is áll Mead zsenialitása, de nem tehetem, inkább csak higgyetek nekem: nagyon jól tud írni, izgalmas és fordulatos történetet szőni, szerelmet és jellemeket ábrázolni, egy embernek akár több oldalát is bemutatni úgy, hogy tudjuk, mégiscsak ugyanarról az emberről van szó.
A sablonosság meg a kiszámíthatóság terén elfogult vagyok. Bár kombináltam rendesen olvasás közben, mindig kerültek elő olyan infók, ami miatt újra kellett gondolnom a dolgot, ami más irányba vitt. Meg aztán ez egy különleges világ, és általában ellene vagyok a vámpírság kifacsarásának és összekutyulásának, itt most kifejezetten üdítően hatott, mert az, hogy varázstudó élővámpírok kerültek a történetbe, egészen felpörgette az eseményeket. Mead létrehozott egy olyan világot, ahol emberek és nememberek úgy éltek együtt, hogy nem vesztette el a hitelét egyik része sem. Általában ebbe belebuknak az írók, mert elveszítik az irányítást a történet és a szereplők felett, de nála nem jöttek be olyan részek, ahol kilógott volna a lóláb.

A sorozat igazából YA, de valójában ez nem észrevehető. Az Akadémia ad egy keretet, ez behatárolja a szereplők nagy részének a korát, de pl. ahogy Dmitrijt én 30-35 évesnek gondoltam első ránézésre, és csak 24 volt, ez is megmutatja, hogy a jellemek és a korosztály nem feltétlenül a megszokott módon jelenik meg. Nagyjából mindenki egy tízessel érettebb, mint azt az évei számából következtetni lehetne, de tényleg elég hülyén venné ki magát, ha 25-30 éves emberek iskolába járnának. Az ilyesmit mindig a mágikus világ számlájára írom, ott másképpen érnek az emberek, mert keményebb hatások érik őket. És már csak azért sem észrevehető, mert nagyrészt egyáltalán nem olyan dolgok történnek, ami a 18 évesekkel történni szokott.
De lehet, hogy csak elnéző vagyok az apróbb hibákkal szemben, nem tudom. Ennél a sorozatnál semmiben sem vagyok biztos, mert gyorsan elmerültem benne, és nem is szívesen mászom ki belőle.
Minden kötetre jut valami fordulat, időnként lehet rá számítani, időnként pedig meglepődtem, de az tuti, hogy se nem klisés, se nem megszokott a történet.
El nem tudom képzelni, a véleményeket nézve, ekkora rajongótábor mellett, miért nem érte meg folytatni a spin-off kötetek kiadását. Nekem ez rejtély. Ez a sorozat, a világ, alapostól, spin-offostól baromi jó, izgalmas, egyszerűen sodor magával a történet, és nehéz kikerülni a hatása alól. Az 5. kötettől ugyan kicsit kiszámítható, mert lehet tudni, merrefelé veszi a történet az irányt, de ettől még megmarad ugyanolyan izgalmasnak, köszönhetően az apró meglepetéseknek. Meg azért ugye senki nem gondolta, hogy nem ez lesz a vége?
Ami nagyon-nagyon zavart, az a rengeteg ismétlés. Akárhányszor felmerült a lélekhasználat kérdése, mindig elmondta, hogy milyen ritka, és kik azok a kevesek, akik rendelkeznek a képességgel, meg hogy mindenki azt hiszi, nem szakosodnak; a strigákkal ugyanez, hogy nem bírják a napot, és hogy üresre kell szívni valakit, hogy azzá válhassanak; Dmitrijről, hogy csodaszép, és isten, és ő volt Rose mentora; Rose-ról, hogy mennyi strigát megölt, mikor és hogyan, és mik azon a molnyija tetoválások, ki kapja és hogyan kapja... és még sorolhatnám. Most komolyan, miért kezdene valaki egy sorozatba mondjuk a harmadik résszel? Vagy netán a hatodikkal? Kényszert érzett rá Mead, hogy még a hatodikban is közölje velünk, hogy a dampyrok félvámpírok. Akárhányszor megjelent Abe, újra és újra elolvashattam, hogy kicsoda, még egy könyvön belül is. Én ettől megőrültem. Még szerencse, hogy egyébként marhára lekötött a könyv, mert azt nagyon nem bírom, ha hülyének néznek.

Nem írok külön a részekről, mert felesleges, viszont aki még nem olvasta, de tervezi, az véletlenül se olvasson fülszövegeket!!!, mert lelövik a sztorit. Ebben pont az a jó, ha nem tudjuk, merre kanyarodik tovább a történet, és hogyan oldja fel Mead a látszólagos ellentmondásokat. Sokszor nekem is nehéz volt megállni, de tényleg nem szabad.



Gyanítom, elégedetlen leszek a szereposztással, és a filmmel kapcsolatban is vannak kétségeim, de attól még megnézem majd.
SHARE

About Tara Nima

38 komment :

  1. Nagyon érdekes kérdés, kinek miért és hogyan változik az ízlése az évek során, neked most laza korszakod van, nekem ez elmúlt (vagy végleg, vagy egy időre, tudja a fene).
    Nem tudom, Meadnek miben rejlik az a titka, hogy sorozatfüggőséget alakít ki az olvasóban, de baromi addiktív. Pokoli rossz volt a harmadik kötet után több hónapot várni:P

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. én valószínűleg sose tudnék olyan könyveket élvezni, amiket most te olvasol.:D
      én örülök, hogy csak most kezdtem el, hogy így egyben volt az egész. az volt a furcsa, hogy általában belefáradok, ha túl sokat olvasok egyfélét, itt meg egyáltalán nem. pedig voltak idegesítő dolgok, de akkor is, valahogy annyira közel tudta hozni a szereplőket meg a világot Mead, hogy fel sem tűnt, hogy alig 2 hét alatt olvastam el 6 könyvet. máskor egy könyvvel kínlódok ennyit.

      Törlés
    2. Az Őrség-sorozatot ismered? Szerintem bírnád :)

      Törlés
    3. aha, ismerem, és nagyon bírom.:)) az egyik legjobb vámpíros sorozat.

      Törlés
    4. Most meg Sztrugackijtól olvasom A hétfő szombaton kezdődik-et, az sem rossz ám. Amúgy még az nem tetszett a VA-ban, aztán máma már nem fikázom tovább, hogy olyan amerikai szemmel néz az oroszokra.

      Törlés
    5. ez valahol érthető. az amcsi piacra szánta, ehhez képest is kellett hozni a színvonalat. nem véletlenül van benn annyi ismétlés, mintha valami retardált közönségnek írna, aki két lapozás között elfelejti, mit olvasott az előző oldalon.
      mondjuk ennek hála (vagy inkább Dmitrijnek :D), most valami oroszra vágynék. olyan jellegzetesen oroszra.

      Törlés
    6. Azért vannak amerikai szerzők is, akik nem degeneráltakra optimalizálják a könyveiket, de hát Mead inkább sikerkönyv-készítő kisiparos, mint író (bocs, Degecről származom :D)
      Ehh, küldök én neked Sztrugackijt mindjárt.

      Törlés
    7. azon gondolkodtam olvasás közben, hogy ha kiírjuk az ismétléseket, akkor összesen egy kötetnyi oldalszámmal tuti kevesebb a könyv.

      Törlés
    8. Pont írtam én is haveromnak cseten, hogy egy trilógiában meg lehetett volna oldani.

      Törlés
  2. Hm, én pont azt utálom az ilyen ya könyvekben, hogy tényleg egy jó tízessel idősebbek a szereplők, kb. mint egy átlagos éretlen nagyvárosi férfi vagy nő, de hát kell az iskola, mert valami külső erőnek egyben kell tartania a dolgokat meg a szereplőket, ha már a szerzőnek nincs jobb ötlete, hogy ő ezt megodlja :D Az Alekszandra és a Teremtés növendékeiben épp az tetszett, hogy végre, végre, végre nem éretlen felnőttek, hanem érett kamaszok a szereplők egy ifjúsági könyvben, az iskolának meg megvan a maga szerepe a történetben, és nem azért van ott, mert különben nincs sztori.
    Bevallom, én is dobtam egy hátast attól, hogy neked ez ennyire tetszett, én esküszöm, félredobtam volna a negyedik könyvet már az elején, ha nem kezdek csalfa, vak reményeket fűzni Sydneyhez, aztán Abe-hez. ;)))
    Persze a modern nyugati társadalom paródiájaként a sápkóros morákat kiszolgáló dampyrokkal, etetőkkel, alkimistákkal nem is olyan rossz, de szerintem a Mead nem erre gondolt :D
    És még azért is csalódott vagyok, mert egy vallástöri szakos lánytól igazán többet vártam volna. Mff.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. ha azt nézzük, itt is érett kamaszok voltak, csak nekem könnyebb elképzelni egy veszettül harcoló huszonévest, mint egy tizenévest.
      én is megdöbbentem ám, hogy ennyire bejött, bár most, hogy olvasom Sydney könyvét, ez már közel sem bír akkora vonzerővel. Abe örök kedvenc.:D meg Rose. nem tudom, hogy fogom bírni nélkülük.:D
      Mead vallástöri szakos? szerencsére ebből semmi nem látszik a könyvekben.

      Törlés
  3. Belelapoztam én is abba az új sorozatba, de rögtön levettem, hogy elrontotta Sydneyt :( Mondjuk nem mintha amúgy elolvastam volna, de basszus, akkor is!
    Miért szerencsére? :D Pont azt vártam volna, hogy ha mástól nem, hát ettől majd több fantáziával és következetesebben rakja össze a világát, mint sokan mások, meg esetleg nem az a tipikusan amerikai felszínesség lesz majd.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. valahogy Sydney nem épp hiteles. a VA-ban még valahogy van formája, de konkrétan a vérvonalak eleje naggyira felkúrta az agyam, hogy majdnem letettem.
      hát szerencse, mert ha nagyon elengedi a vallásos részét, az már sztem az élvezhetőség rovására ment volna.
      sztem elég következetes volt a világ, nem? vagy neked mi bajod volt vele?:))

      Törlés
    2. Nem kötözködésiből, csak kíváncsiságból, szerinted mitől nem hiteles?
      Hé, az hogy vki ért a vallásokhoz, mitológiához stb, az nem azt jelenti, hogy ájtatoskodnak a könyvében :D
      A jómora-rosszstriga szembenállásba kicsinyt bekavar, hogy a morák kábulatban élő etetőket használnak, dampyrokat nyíratnak ki maguk helyett, mert a legelemibb önvédelem is derogál; a dampyrok morák iránti hűsége nagyon idétlenül van megmagyarázva, hangosan röhögtem rajta; a bűbájhasználattal kapcsolatban is van pár gubanc...

      Törlés
    3. ha abból indulok ki, hogy alkimistaként milyen feladatokat oldott meg, akkor kicsit több erőt és tartást feltételezek. egyelőre úgy tűnik, a látszatra jobban ad náluk mindenki, teszem azt az egyensúlyt csakis kiskosztümben és tűsarkúban lehet vigyázni, különben szakadár antialkimista lesz belőle, aki szégyent hoz még a meg sem született utódai fejére is. (igen, az apja egy faszfej.:>)
      mivel a vámpírok világát ketté bontotta morákra és strigákra, kellett valami, ami összeköti, meg szét is választja őket. ezek az etetők logikusak, mert sztem tökmindegy, hogy a vámpírendorfin miatt zápul meg az agyuk, vagy a heroin miatt. ha használnák a mágiájukat, akkor pl. felesleges lett volna a könyv is, úgy en block.:D a dampyrokra meg végképp nem lett volna szükség. namost Rose, mint vérmes mora, számomra elég elképzelhetetlen.:D
      ez a hűség meg csak agymosás kérdése, engem inkább a dampyrok fennmaradása érdekelt volna jobban, sztem emg inkább ez lett egy kicsit elmismásolva. ennyi idő alatt ilyen morál meleltt már ki kellett volna halniuk.

      Törlés
    4. de az meg milyen már, hogy zöldségeket hordunk össze, különben nincs könyv? :D akkor inkább ne legyen ilyen könyv, tényleg :D persze, kellett nekem végirágnom magam rajta, jogos. De ki is gyógyított a sorozatot abba hagyni nem tudás kórságából rendesen, szóval már megérte :D

      Törlés
    5. nemár.:D ha nem tetszett volna, le se tudtad volna egyszerre nyomni a hat kötetet.:D
      ha emberi szemmel nézed, a mágia használata tényleg nem etikus, mert tisztességtelen előnyökhöz juttatja a használót a nemhasználókkal szemben.

      Törlés
    6. ezzel az erővel a testi erőtől az intelligenciáig minden tisztességtelen előnyhöz juttat :D
      Az első és a harmadik kötet tetszett, a többi meg a sorozatkórság, pont, amiből ez kigyógyított :)

      Törlés
  4. Szerintem meg Sydney tök jó, ne bántsátok- szeretem Sydneyt :D
    Igen,most eszembe juttattad a sok ismétlést, hogy mennyire idegesítő volt tényleg, amúgy meg én is egyhuzamban olvastam az egyik nyáron, és azt hiszem ott rontottam el, hogy amikor az első részről írtam posztot már az ötödiknél jártam, és a többi, és a többi :))

    Én nem értem, hogy lehet embereknek laza meg ??? kemény korszaka... Szerintem minden időben kell egy kicsi ebből és egy kicsi abból.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. én direkt nem írtam a részekről, tök feleslegesnek találtam. meg nem is éreztem kényszert a kötetek között, hogy írnom kellene, jobban esett olvasni.:D
      jóvan, nem bántjuk Sydneyt, de a spin-off eleje nagyon gáz.

      Törlés
    2. Zenka: én is bírom Sydneyt:) Ellenben Lissa és Rose eléggé fel tudott idegesíteni.

      Törlés
    3. nem értem, mi bajotok Rose-zal.:)) nagyon jó fej, én bírtam, ellenben Sydney...

      Törlés
    4. Rose, Dmitrij és Lissa nekem túl semmilyen, főszereplő-kórosnak hívom az ilyen karaktereket, akik arra lettek gyártva, hogy minél többen kedveljék őket. A mellékszereplők viszont nagyon jók.
      És neked mi bajod Sydneyvel? ;)
      Én is egyszerre nyomtam le a hatot tavalyelőtt nyáron, és anyáztam is az ismétlések miatt. Na az meg a másik, hogy szájba rágja a világot, ahelyett, hogy szépecskén, működés közben mutatná be. Ezt biztosan nem tanítják kreatív írás szakon (ha jól emlékszem, járt arra is), ez csak titkos tantrikus jókönyvolvasás módszerrel lehet elsajátítani :D

      Törlés
    5. Rose nekem már a kezdettől hangsúlyos volt, sztem ha nem kedvelem meg, nem bírtam volna végigolvasni. Lissát sokáig nem szerettem, vagyis inkább olyan semmilyen volt, Dmitrij meg fel sem tűnt volna, ha Rose nem esik bele.
      Sydney-vel meg nem volt igazán bajom, csak nem sok vizet zavart a szentem. ahhoz képest, hogy mekkora feneket kerítettek az alkimistáknak, semmit nem lehetett megtudni róluk.
      ez a szájbarágás sztem az amcsi tinik miatt volt, arrafelé elég csökött a fantázia, ha jól hallottam.

      Törlés
  5. Ja, az egyik régiségvásáron ezt a díszdobozt láttam hatezerért, de gondoltam nem magyar, nem veszem meg :D, azért most picit bánom.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. én hatezret tuti nem adnák egy papírdobozért, felőlem még Pritkin is lehet rajta pucéran ÉS szőrösen, akkor se.:D

      Törlés
  6. Köszi:P
    Az Őrség sztem nem kifejezetten vámpíros sorozat, vannak benne ilyen dögök, de annyira nem dominánsak, hogy ők legyenek a fő jellemzői.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. aha, ebben tényleg ez a legjobb, hogy van benne mindenféle lény.

      Törlés
    2. én sem gondolok rá soha vámpíros sorozatként, pedig vannak, akik azért nem olvassák el az istennek sem, mert állítólag az :)

      Törlés
    3. az a legkönnyebben beazonosítható paralény a sorozatban, valszeg ezért.

      Törlés
  7. egyébként most, így kicsit távolodva a könyvtől, egyre jobban látom, hogy mitől is volt ennyire jó olvasni.
    totál egyensúlyban van az akció, a világ és az érzelmek tálalása. minden hibája ellenére Mead nagyon tud láttatni és éreztetni, és a történetet is jól építette fel. a kisebb bakik olvasás közben nem nagyon tűnnek fel, utólag meg megszépíti őket az összkép.:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Amúgy én azért nem ajánlottam ezt a sorozatot neked, mert féltem, hogy nem fogod szeretni és olyan posztot írsz róla, mint az előbb. De végül is egy rajongó - meg egy gonosz poszt... Egálban vagyunk :D

      Rose a harmadik könyvtől nekem szimpi lett, Lissa nem.

      Törlés
    2. Rose-zal én bárhova elmentem volna.:D mondjuk benne volt a pakliban, hogy nem fogom szeretni, mert amikor először belekezdtem, még régebben, el is raktam messzire, de most felüdülés volt vele.
      nem is gonosz a másik poszt - csak tárgyilagos. :D

      Lissa nekem olyan semmilyen volt, egész végig. idegesített időnként, de nem utáltam, viszont nem is kedveltem. tudomásul vettem, hogy kellett a történethez.

      Törlés
  8. engem egy ruszin szobatársamra emlékeztetett :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. kicsoda a sok közül?:D

      Törlés
    2. Angyali Vaszilisza :D
      amúgy meg olvasás közben mindig az ugrott be, hogy liszá = róka :D

      Törlés
    3. még jó, hogy nekem nem voltak ilyen képzettársításaim.:D
      szegény Lissa, nem szeretjük. pedig nem volt ő rossz, csak kicsit uncsi.

      Törlés
    4. Ehm, érdekes, vele kapcsolatban nem merül föl bennem, hogy szeressük már, ő jó fej, csak Mead nem hagyta érvényesülni :D

      Törlés