2012/07/26

R. Monaldi / F. Sorti - Imprimatur

1683-ban egy római fogadóban meghal egy férfi, és a fogadóban rekednek a vendégek pestisgyanúval. Itt ismerkedünk meg az állítólagosan megtalált naplófeljegyzések alkotójával, Atto Melanival, egy eunuch dalnokkal, aki nem mellesleg bejáratos volt királyi udvarokba, és állítólag a Napkirály kéme volt; és történetünk elbeszélőjével, a fogadós jobb kezével. Melani apátnak valami igen gyanús a halálesetekben, mert ugye azzal mindenki tisztában van, hogy egy halál nem halál, és a kis fogadós-segédet maga mellé véve megpróbál utána járni, mi is történik igazából. A nyomozás közben felfedeznek egy titkos alagútrendszert, ami valószínűleg egész Rómát behálózza, és miközben titkos kirándulásokra járnak a föld alá, egyre másra találják szembe magukat mindenféle rejtéllyel.

Miközben a fogadó vesztegzár alatt van, megtudunk egy csomó mindent Róma és az egyház történetéről, a politikai viszonyokról, a különböző emberek szerepéről az ország irányításában, mindezeket az apát osztja meg a fiúval. Aztán ha az orvossal találkozunk vizsgálat közben (ő mindig vizsgálat közben van), akkor meg egy rakás babonával szembesülünk, orvosi gyógymódokkal, meg akkori hiedelmekkel. Igazából ez a két fő szál: az apáton keresztül belelátunk a mozgatórugókba, és valószínűleg nem véletlenül támaszkodik ennyire az egyelőre még elég egyszerű és kissé tanulatlan, de éleseszű mosogatófiúra, és az orvosi vonal, amin keresztül meg a kor babonái vannak felsorolva, amiből jó sok volt, és az orvos az összeset kívülről fújja. Összességében azt mondanám, hogy remek kezdet, bár igen sok türelem kell hozzá, és nem szabad visszafogni magunkat, ha esetleg átlapozni támad kedvünk a különféle gyógymódokat, vagy bármi mást, amiről úgy gondoljunk, megállja a könyv nélküle is a helyét. Mert vannak azért ilyenek, elég sűrűn, de ha ezen átsuhanunk, akkor egy jó kis történetet kapunk. Izgalmas, szövevényes, teli információkkal, jók a karakterek, egyszóval remek kikapcsolódás.
Viszont hogy mitől lett ez ekkora könyvsiker, azt nem egészen értem. Annyira se nem jó, se nem eredeti, de még csak botrányosnak sem nevezném. Semmi olyasmivel nem szolgált, ami máshol már ne lett volna leírva, vagy ne lenne benne úgy en block a köztudatban, mert azt nehezen tudom elképzelni, hogy ilyen téren én lennék a túlművelt. Az biztos, hogy ez az egyház-betiltotta-mert -olyat-mondtunk-amit-előttünk-még-senki, ez hülyeség, ráadásul meg vagyok róla győződve, hogy semmiféle naplót nem találtak. Két szemfüles újságíró összehozott egy jó kis sorozatot, és ügyesen körítették mellé a maszlagot, amitől eladható bármi. Ettől függetlenül jó, csak senki nem álljon neki túlzott elvárásokkal, mert a tutit ők sem fogják tudni megmondani, és annál azért jobb a könyv, minthogy csalódásában bárki becsukja.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése