2012/07/24

Pat Walsh - A Crowfield-átok

Egy újabb apátságról van szó ebben a kedves kis történetben, a Crowfield apátságról,de ezt kivételesen szerzetesek lakják, egy fiatal segéddel, William-mel, aki amolyan mindenes. A tüzifagyűjtő útja során ráakad egy aprócska teremtményre, egy hobra, akit megsebzett egy csapda. Kiszabadítja, és Csiga testvér gondjaira bízza, hogy hozza rendbe. Időközben az apátság felbolydul, hosszú évtizedek után megérkeznek az első vendégek, akik busásan megfizetik a rendet azért, hogy addig maradhassanak, ameddig akarnak. Hogy miért? Természetesen egy halott angyal miatt. Bone úrfi és szolgája beveszik magukat az apátságba a 11 szerzetes közé, és ki tudja, mi a céljuk valójában. Alys anyó meg a fehér varjúja szemmel tartja a látás képességével megáldott Willt, és közben kiderül, hogy ez az úr-szolga felállás nem is annyira egyértelmű.

A történet minden sötétsége ellenére kedves, mint ahogyan azt az elején írtam, nem találok rá jobb szót. Jámbor (na, annyira azért nem jámborak) szerzetesek, Will személyisége, és a hob egész lénye varázsolja ezt az egyébként baljóslatú történetet mesévé, olyan történetté, amit a tűz mellett élvezettel, borzongva hallgatunk, izgatottan követjük az eseményeket, és türelmetlenül várjuk a folytatást. Bármily meglepő az én kedvenc szereplőm a Foxwist erdő. Tökéletesen titokzatos, és ettől annyira érdekes lesz, hogy minden figyelmeztetés ellenére én bizony szívesen felkutatnám minden zegét és zugát. Nagyon jól sikerült a két különös figura, Bone úr és a szolgálója, Shadlok karaktere is, és külön érdekessége a könyvnek, hogy a tündérek nem a szokásos ember-formában jelennek meg, hanem inkább valamiféle állathoz hasonlóak. A könyv első fele elég lassú, a környezet és a szereplők bemutatására fordít több gondot, majd a közepétől felpörög. Onnan látszik, hogy ifjúsági regény, hogy igazából semmilyen történelmi adalékkal nem terhelte Walsh az olvasókat: nem tudunk meg az átlagnál többet sem a korról, sem a szerzetesi létről, a hangsúly inkább a fantasy-elemeken van: a halott angyalon, a tündéreken, a tündérek viszályán, a varázslaton, és a régi legendán.

A könyv most rendhagyóan kétféle osztályzatot kap.
Mint ifjúsági regény 5/5. A kis lény, a visszafogott misztikusság, és a karakterek olyan szívhezszólóak és szeretnivalóak, hogy biztos vagyok benne, minden ifjú olvasó azonnal beleszeret a könyvbe. Ha 16 alatt vagy, feltétlenül el kell olvasnod.
Nekem viszont nem elég ennyi, én jobb szeretem az ütősebb, keményebb, veszélyesebb történeteket, így ez csak 5/4. Várom a folytatást, mert a könyv hangulata nagyon megfogott, a világtól elzárt apátság olyan hely, ahová bármikor szívesen térek vissza. Ez már ugyan teljesen mellékes, de az eredeti borító hozza a hangulatot, amit számomra a könyv sugall, nekem az tetszik jobban.:)

Köszönöm Bridge-nek és a Lybrum kiadónak az előolvasás lehetőségét.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése