Ljudmila Ulickaja - Médea és gyermekei

2012/07/25

Ljudmila Ulickaja - Médea és gyermekei

Nincsenek megjegyzések :
Annyi jót hallottam már Ulickajáról, és jó volt már végre olvasni is tőle valamit. Amadeától kaptam kölcsön a könyvet, és ma bepótoltam a majd két heti lemaradásom, és együltömben elolvastam. Nehéz írnom bármit is a könyvről, mert annyi mindenről szól, és igazán nem szól semmiről. Elég szerteágazó Médea családja, örmények, litvánok, grúzok, ukránok, görögök, oroszok, zsidók és keresztények, és ez a népi egyveleg csodálatos színfolt a maga mindennapos gondjaival, örömével, vidámságával, és egyáltalán nem mindennapos problémáival, életmódjával és gondolkodásmódjával. Médea a család központi alakja, mind szellemileg, mind lelkileg, hatása mindenhol érződik. Szinte minden fontos dolgot megtudunk, nem csak Médeáról, de a családtagokról is, közeliekről, távoliakról egyaránt, sőt, még azokról is, akik nem rokonok. Ugyanis minden nyáron Médeánál gyűlnek össze a családtagok, egy távoli, nyugodt kis zugban, a Faluban. Élünk a jelenben, visszanézünk a múltba, és kapunk egy kicsit a jövőből is. Az egyensúly tökéletes, a történetek követhetőek, és lehet gondolkodni az események, általános emberi jellemek felett. Nem mintha ez feladat lenne, de elmerengtem olykor- olykor, mennyire egyformák is vagyunk, éljünk bárhol, és mennyire nem változott semmi a történelem menetében. Mások az arcok, az elnevezések, de a reakciók maradnak.

Nem a szó klasszikus értelmében véve oroszos ez a regény, mert ahhoz túl sokféle nép szerepel benne, pár mondatban érzékeltetve fontos tulajdonságaikat, életszemléletüket, hanem ahogyan az írónő ír. Nem tudom pontosan megfogalmazni, de teljesen a kanapéhoz szegezett, le sem tettem, amíg ki nem olvastam. Az alakjai élőek, éreznek, személyiségük van, ami már csak azért is egy hatalmas érdem, mert ebben a közel 300 oldalban rengeteg szereplő felvonul, és nincs, aki személytelen, észrevétlen vagy szürke lenne. Hatalmas érzelemáradatot közvetít, örömet, boldogságot és fájdalmat, családi tragédiákat. Teljesen hétköznapi emberek apró-cseprő dolgai úgy megírva, hogy eszünkbe sem jut megunni. El kell olvasni, csodás regény.

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése