Lars Kepler - A hipnotizőr

2012/07/24

Lars Kepler - A hipnotizőr

Nincsenek megjegyzések :
A krimik műfaján belül a skandináv krimik azt hiszem, egy önálló egységet alkotnak. Érezhetően eltérnek az angolszász, vagy akár az amerikai stílusú krimiktől, bár még nem sikerült rájönnöm, hogy pontosan miben áll a különbségük. Ha kézbe veszünk egy északi krimit, tudjuk, hogy nem mindennapi történettel lesz dolgunk, így volt ez Fossum könyvénél, és így van ez a Hipnotizőrnél is.

A történet dióhéjban: brutális sorozatgyilkosság történik, félig kiirt valaki egy családot. Az apát feldarabolják a sportcsapat öltözőjében, a feleségét és a lányát szintén felaprítják, a fiú életveszélyes állapotban ugyan, de megússza, és időközben kiderül, hogy van egy harmadik testvér, egy nővér, akire valószínűleg vadászhat a gyilkos. A fiú sokkos állapotban kerül a kórházba, időközönként magához tér, és a nyomozó, Joona Linna igyekszik elérni, hogy kihallgathassa, mivel nagy az esélye, hogy látta a támadó arcát, és tudja, hol lehet a nővére, akit meg kell menteni. A doki végül belemegy, javasolja a nyomozónak, hogy keresse fel Erik Maria Barkot, aki régen hipnotizált, de 10 éve megfogadta, hogy többé nem teszi. Nagy munka volt rábeszélnie, de végül Erik kötélnek áll, és amit a hipnózis alatt megtudnak, senkit nem nyugtat meg, sőt, teljesen összekutyul mindent. Aztán történik egy csomó spoileres dolog, és végül Erik rákényszerül, hogy visszaássa magát a hipnózisba, és mi meg lerágjunk a két kezünket az izgalomtól. Mert ez egy olyan könyv, hogy ha egyszer belekezdesz, biztos, hogy nem egykönnyen tudod lerakni. És most jön az, hogy fogalmam sincs, mit írjak, mitől is ennyire jó. A szokásos vesszőparipáim miatt: jól megrajzolt karakterek, a logikus történetszövés, a pszichológiai alap, ahogyan ezt az egészet elénk tárja, és persze a hangulat. Egyetlen unalmas percem nem volt, és itt az is pozitívum, hogy idegesítettek dolgok, mert ebből látszik, hogy mennyire emberire sikerült. Erik gyógyszerfüggése, amivel úgy kiütötte magát, hogy totál kizárta magát a mindennapokból. Jelen volt, de csak félig, és ha nincs begyógyszerezve, talán felébred a neszekre, és akkor minden másképpen történik. Vagy hogy itt soha nem vette fel senki a telefont, amikor kellett volna. Mindenki el volt foglalva a saját kis sérelmeivel, a krimi vonal mellett ott voltak az átlagos, szürke, problémás mindennapok is, és ez így együtt az, amiért nagyon szeretem ezt a könyvet. Olyan feszültséget teremtett, amitől nem bírtam letenni, mert egyszerűen muszáj volt tudnom, mi fog történni. A történetvezetésben van egy egyedi vonás, a fejezetek elején pár mondatban mindig össze van foglalva az előző fejezet történése, az adott szereplő szemszögéből. Ötletes, és hasznos, nagyon tudja vele árnyalni az eseményeket.

Kinek ajánlom? Azoknak, akik szeretik a kemény krimiket. Nem láttam ezt a kifejezést ezzel a könyvvel kapcsolatban, pedig sok más krimivel ellentétben, amit szeretnek ezzel a jelzővel illetni, ez valóban kemény történet. Mindenképpen legyen erős a gyomrod, és bírják a strapát az idegeid, mert időnként igénybe lesz véve mindkettő. Most tűnt fel, hogy lesz ebből is film, ami biztosan jó lesz, de szerintem a könyvet olvassa el előbb mindenki, a sok apróságok, a pszichológia rajzok, és a társadalomábrázolás miatt. Nem teljesen egyértelmű, hogy most egy házaspár, vagy Stieg Larsson, vagy valaki teljesen más írta, ami elég jó marketingfogás, de nekem mindegy is, csak írjon még.

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése