2012/07/26

Krystyna Kuhn - A völgy 1/1 A játék

- Nem veszed észre? Mi mindannyian megváltozunk ezen a helyen. A völgy tesz velünk valamit. Amikor idejöttem, teljesen más ember voltam. Azt gondoltam, minden sikerülhet nekem. Egyszerűen minden. De idővel megértettem: itt az ember maga mögött hagyja a múltat és azzá válik, aki mélyen benne bujkál.
Vannak azok a filmek, amikor nézzük, nézzük, nagyon izgulunk, tűkön ülve fészkelődünk, hogy jajistenem, mostmilesz, és bár már sejtjük a végét, erről szívesebben feledkezünk meg, és úgy teszünk, mintha nem tudnánk semmit, mert úgy sokkal izgalmasabb. Aztán ha vége a filmnek, elsötétül a képernyő, és szeretnénk elmesélni valakinek, miről is szól, és mitől is olyan jó, semmi nem jut eszünkbe, hogy mit is mondhatnánk.
Na, ez egy pont ilyen könyv. Nem tudok róla anélkül mesélni, hogy ne mondanám el a történetet, mert nem tudom értelmesen és röviden összefoglalni, a hangulatot meg nem lehet átadni. Ez a könyv egy völgy története, vagyis inkább az iskoláé, ami oda épült. Nem is, hanem a diákoké, sőt, inkább az eltűnt diákoké, de azoké mégsem annyira, hiszen alig esik róluk szó. Van benne gólyaavatás, eltűnt lány, halott lány, holtesttel, és halott emberek holttest nélkül, a különös tó a maga öntörvényű létezésével, és minden egyéb, ami ahhoz kell, hogy kellemesen izguljunk egy jót. Látszik, hogy igazából ez egy tinimese, minden thriller-elem elég visszafogott, olykor már-már kedélyes, semmi durva nincs benne. A szereplők kedvelhetőek, az én kedvencem Chris lett, bár ezek a hirtelen érzelmi kitörései Julia felé eléggé nélkülözik az alapokat, de ki tudja, mit tudunk meg a következő részekben.

A következő részek... ezt már a molyon is tárgyaltuk, hogy vajon hány kötet lesz, és én most is azt mondom, hogy ez bizony lesz vagy 16. Elrettentő? Nem feltétlen, bár ilyen könyvár mellett biztos, hogy az. Így utólag azt mondom, hogy jól éreztem magam olvasás közben, tetszik a könyv, de ennyi pénzt nem ér meg. Ahhoz nem elég nívós a történet, sőt, igazából semmi különös nincs benne. Olvasás közben jelölgettem az értelmetlen fordításokat, ahol az volt az érzésem, a fordító nagyon szeretett volna laza és trendi és szleng lenni, csak nem tudta elkapni a megfelelő szóhasználatot. Pl. mindjárt az elején, (8.oldal) hogy "nem kell így berittyenteni" - nem kell berosálni, ha már feltétlenül muszáj, de rittyenni ki szoktak, vagyis kiöltöznek. (52.oldal) "megpróbálta a kínos jelenetet palástolni" - ennek én sehogy nem látom értelmét. Érzelmeket, gondolatokat lehet palástolni, de egy sokak előtt történt eseményről max a figyelmet lehet elvonni. Aztán (119.oldal) "... a Grace becsületi kódexéről van szó..." - mi az a becsületi kódex? Becsületkódex, ennek ez a tisztességes neve. És még egy utolsó, a 175. oldalról: "kakibarna falak". :D Ez most tényleg az, aminek olvasom, vagy esetleg a khaki lett magyarítva, vagy valami teljesen más? Mert a khaki nem épp barna, inkább zöld, de ki tudja.:) Ennyit jelöltem be hirtelen felindulásból. Nem kizárt, hogy kicsit kekecebb hangulatban voltam, mint egyébként, mert alapból nem szúrnak szemet az ilyesmik, és nem is vagyok rájuk kihegyezve, itt most valamiért nagyon feltűnőek voltak. És amiért azt gondolom, hogy nem kizárt a 16 kötet: egyrészt a logika ezt diktálja, de ezt majd max az írónő felülbírálja. Másrészt meg annyira rövid időt foglal magában az első kötet, szerintem 3-4 hétnél nem volt több, hogy a koncepciót nézve még rengeteg dolog fog itt történni. A főszereplők múltja csak a kötet legvégén körvonalazódott, addig amolyan mesterséges információ-visszatartás esete forgott fenn. Olvastam a rettegő gondolatokat, csak halvány lila gőzöm sem volt, hogy ugyan mire fel ez a hatalmas félelem Juliában meg az öccsében. De aztán kiderül, nem kell aggódni. Minden mindig kiderül, a többi titok is...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése