2012/07/25

Diane Setterfield - A tizenharmadik történet

A tizenharmadik boszorkány után jöjjön egy másik tizenharmadik, egy történetről. Margaret egy angol kisvárosban él szüleivel, és rengeteg könyvvel. Apja antikváriumában a legnagyobb ritkaságok fordulnak meg, a különleges példányokat vitrines szekrényben őrzik. Aki ilyen közegben nevelkedett fel, természetes, hogy ő maga is vonzódni fog a múlthoz, régen élt emberek életéhez. Margaret az ő életrajzukat írja, szinte csak önmaga szórakoztatására. Egy nap Miss Wintertől levelet kap, attól az írónőtől, akinek az életét már sokan megírták, de aki soha nem mondta el senkinek a teljes igazságot, hogy szeretné, ha az ő életrajzát is megírná.
Első könyvének címe A tizenharmadik történet, de a könyv csak tizenkét történetet tartalmaz. Hová lett a tizenharmadik történet? Miről szólt vajon, és miért nem került be a történetek közé? Annyi a titok Miss Winter körül, hogy nagyon felkelti Margaret kíváncsiságát, és amikor felkéri, hogy írja meg élettörténetét, elvállalja. Be-, vagyis inkább kiköltözik hozzá, és szigorú napirend szerint élve minden nap meghallgat egy-egy részletet az idős asszony életéből. Megismerhetük egy reményekkel teli fiatal nő, akit az élet megkeményített, de aki nem akar meghalni egy nagy titokkal a lelkében. És miközben Margaret Miss Winter múltjában kutakszik, a saját múltja, a saját titkai is feltárulnak nemcsak előttünk, de maga is jobban megérti saját magát. Szeretem az Anglia vidéki területein játszódó történeteket, olyan sajátos hangulatot árasztanak magukból, amit nem lehet mással helyettesíteni.
Nem az a kifejezetten pörgős, lendületes történet, inkább úgy jellemezném, hogy miközben olvastam, olyan érzésem volt, mintha a telihold fényénél egy csónakban ringatózva mesét hallgattam volna. Csodálatos történet, ami egyrészt megnyugtatja az embert, másrészt viszont folyamatosan kíváncsi, mi történik a következő oldalon, mi történt akkor nyáron, mi van most a múltbeli emberekkel, és mi történik a szomszédban az idős emberrel. Imádtam a vízen ringatózva elmerülni ebben a könyvben, mert valamiért nagyon megnyugtató volt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése